A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
TANULMÁNYOK - VINCZE GÁBOR: A „kulák", a „reakciós” és a „kommunistázó” - Három vásárhelyi lelkipásztor meghurcolása az ötvenes évek elején
internálták. Internálása csak 1947. január 21-én szűnt meg.7 Állítólag a szegedi népbíróság elé is állították, ott azonban 1947 januárjában szabadlábra helyezték.8 Ezt követően még hónapokig rendőri felügyelet alatt állt, akárcsak Vásárhelyi Lajos. Mivel Erdélybe tennészetesen nem térhetett vissza, a menekültnek minősített lelkipásztort 1947. február végén Révész Imre püspök segédlelkészként beosztotta Losonczy Endre újtemplomi lelkipásztor mellé.9 Amikor a presbitérium 1948. december 28-i határozatának megfelelően az addig egységes hódmezővásárhelyi egyházközség tizenkétfelé vált, megpályázta az újtemplomi állást, de Révész Imre jóváhagyta az egységes presbitérium egyik utolsó döntését, miszerint „az egyházrészekben jelenleg működő lelkészek az illető egyházközségek lelkipásztoraivá lesznek”.10 A lelkész valójában ezért nem nyerte el az állást, és nem amiatt, ami a mellékelt, róla készített „környezettanulmányban” olvasható. 1949 áprilisában megválasztották a háromnegyed évvel később önállósult gorzsa-kopáncsi egyházközség lelkipásztorának. Az eddig megismert forrásokból úgy tűnik, hogy szinte kezdettől fogva szúrta a kommunista hatalom helyi képviselőinek szemét a lelkész. Nem elég, hogy „kulák családból” származott (szüleinek százkét hold földje volt tanyával, a városban meg egy nagy házuk), ráadásul „túl aktív” lelkipásztornak bizonyult, aki törődött a rábízott nyájjal. (Nem lehetett 7 Az intemálótáborból ő, Vásárhelyi Lajos és Torró Zoltán lelkipásztorok a kiszabadulásuk érdekében Ravasz László püspökhöz fordultak, de mielőtt az Egyetemes Konvent elnöke közbenjárhatott volna ügyükben, őket szabadon engedték. 8 A szegedi népbíróság hiányosan megmaradt iratai között nem található meg Tárkány Szűcs József iratcsomója, de ez nem zárja ki, hogy valóban volt pere Szegeden is. 9 Egy 1948. augusztusi „politikai hangulatjelentésben” azt írták róla, hogy ott „hívei szeretik”. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBSZTL), 3.1.9. 0-14378. 10 Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár (a továbbiakban: TtREL), a Püspöki Hivatal igazgatási iratai (a továbbiakban: PH ig. ir.), 67/1949. 150
