A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
TANULMÁNYOK - VINCZE GÁBOR: A „kulák", a „reakciós” és a „kommunistázó” - Három vásárhelyi lelkipásztor meghurcolása az ötvenes évek elején
könnyű dolga, ugyanis a mintegy háromezer híve a 150 km2-nyi tanyavilágban szétszórva élt.) A már korábban meghurcolt lelkipásztor első „ügye” 1949-ben keletkezhetett, de erről részleteket nem lehet tudni, csupán annyit, hogy ősszel a tanfelügyelő eltiltotta a vallásoktatástól Ekkor már korábbi pártfogója, Révész Imre sem segíthetett rajta, ugyanis időközben az egyházon belül megtörtént az „átrendeződés”: a kommunista hatalomnak nem tetsző személyeket eltávolították. 1948 nyarán lemondatták Ravasz László budapesti, majd egy évvel később Révész Imre debreceni püspököket. Még az előző évben megtörtént a felekezeti iskolák államosítása, majd rákényszerítettek az egyházakra egy „egyezmény” megkötését.* 12 Az új debreceni püspök 1949 végén Péter János13 lett, akit joggal tekinthetünk az egyházban Rákosi Mátyás meghosszabbított karjának. O volt az, aki az ötvenes évek elején „megtisztította” a tiszántúli egyházkerületet: a „reakciós” espereseket és egyéb egyházi tisztségviselőket leváltatta, a „kellő engedelmességet” tanúsítani nem tudó lelkészeket pedig - mint a vásárhelyiek esete is mutatja - eltávolíttatta a gyülekezetükből. Visszatérve Tárkány Szűcs Józsefre, 1950-től rendszeresen gyűjtötték róla a terhelő „bizonyítékokat”. Az AVH hódmezővásárhelyi kirendeltségén március és április folyamán tíz személytől vettek fel olyan " Az irat nem maradt fenn. csak a Püspöki Hivatal iktatókönyvéből lehet tudni róla. 12 Lásd FODORNÉ NAGY Sarolta: Történelmi lecke. A Magyar Köztársaság és a Magyarországi Református Egyház között 1948-ban létrejött „Egyezmény” megkötésének körülményei és hatása különös tekintettel a nevelésre. Budapest- Nagykörös. 2006. 13 Péter János (1910-1999) korábban Tildy Zoltán személyi titkára volt. Állítólag 1947-től titkos tagja az MKP-nak, majd az MDP-nek. Püspökként hűségesen végrehajtotta az egyházát hátrányosan érintő állami intézkedéseket (egyházi földek „fölajánlása”, teológiai akadémiák megszüntetése, a Tiszáninneni Egyházkerület fölszámolása stb.). 1956-ban lemondott a püspöki tisztségéről. 1958-tól külügyminiszter-helyettes lett, 1961-től 1973-ig pedig külügyminiszter. O volt a bolsevista egyházkoncepció első számú realizálója, legagresszívebb ideológiai megjelenítője a református egyházon belül. 151
