A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

TANULMÁNYOK - BALOG GABOR: A városi jog megszerzése, a rendezett tanács bevezetése Hódmezővásárhelyen, 1848-1849. április

Az 1849-ben Vásárhelyen megválasztott főbb tisztviselők a következők voltak: polgármester, főbíró, főjegyző, két aljegyző, főkapitány, telekbíró és mérnök egy személyben, ügyész, főpénztámok, ellenőr, gyámnok és 10 tanácsnok/4 A régi bíró feladatköre kettévált: ezentúl a polgármester lett a közigazgatás, a főbíró pedig (csak) az igazságszolgáltatás vezetője, azaz a tanácsban ekkor a végrehajtás és a bíráskodás személyileg elkülönült. Egyfajta szakosodás figyelhető meg, a tanácsnokok hivatali feladatokat is elláttak.

A tanács feje immár a polgármester, ő a város első tisztviselője, egyben a közgyűlés elnöke is, nagyobb politikai szerepet kapott, mint az addigi bíró. A végrehajtó hatalom minden tagját - a népfelség elvének megfelelően - továbbra is közvetlenül választották, ám a 24 esküdt helyébe már csak 10 tanácsnok került. Lassan elindult a végrehajtó hatalom beszűkülése, amit később az 1929-es közigazgatási „reform” tetőzött be, ez megszűntette a tanácsot, és annak jogkörét teljes egészében „egyéni hatóságként” a polgármesterre ruházta.

A rendezett tanáccsal elnyert „első bírósági hatóságaként34 35 a főbíró első fokon ítélkezett a lakosok peres ügyeiben, azokban is, amelyek eddig az úriszéken, a szolgabírói széken vagy a megyei törvényszéken folytak. (A helyi bíráskodást az állam a törvénykezési szervezet kiépítésekor, 1869-1870-ben vette végleg saját kezébe, s választotta le a közigazgatásról.)

A rendezett tanács létrehozatalával egy csapásra megszűnt a népgyűlés, és helyébe a népképviseleti közgyűlés került. Mint láttuk, erre az időszakra a város lélekszámának növekedésével és térbeli kiterjedésével illúzióvá vált a népgyülés hatékonysága és alkalmazhatósága. A modem komák megfelelően a nagy népesség miatt elkerülhetetlenné vált, hogy a hatalmat a tömeg kezéből keveseknek adják át, bevezessék a népképviseletet, amelyben a nép már nem magát kormányozza, hanem képviselőket választ e feladatok ellátására. 1849-ben az első képviselőtestület felállításával az addigi közvetlen demokratikus jellegű önkormányzás szükségszerűen képviseletivé alakult át, a kormányzók és kormányzottak végérvényesen elváltak egymástól.

34 Uo. 1849. ápr.

35 CSML SZL Áll. Biz. ir. 1849:6.

51