A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

TANULMÁNYOK - BALOG GABOR: A városi jog megszerzése, a rendezett tanács bevezetése Hódmezővásárhelyen, 1848-1849. április

A helyi politikai közösség tagjai és a végrehajtó hatalom (tanács) tagjai közötti viszony szimmetrikus, és nem alá-fölérendeltségi volt, így a kormányzók és a kormányzottak köre ekkor még nem vált el egymástól. A bírák és az esküdtek tisztségüket - a lakosság szemléle­téhez igazodva - úgy tekintették, mint amelyre csupán a közösség szolgálata miatt van szükség. A török kiűzésével azonban ismét megerősödött a három hatalom (földesúr, vármegye, állam), Vásárhely elvesztette eddig megszokott szabadságát. A tanács és a lakosság által az önállóság és a közvetlen demokrácia megőrzésére irányuló törekvések ellenére a község ön- kormányzata korlátozottá vált, annak hatósági jogköre a földesúrral folytatott alkudozások során kialakult gyakorlattól függött. Az urada­lom szabta meg az önkormányzás mértékét: ily módon az 1720-as években a tanácsnak ez ideig gyakorolt pallosjogát megszűntették, majd igazságszolgáltatási tevékenységét csak a kisebb (12 Ft-ot meg nem haladó) peres ügyekre szorították. Ezt később az 1836:XX. te. is deklarálta. A földesúr közvetetten a bíróválasztásba is bele akart szól­ni, ezért 1727-ben elrendelte, hogy ezentúl bíróvá csak az általa jelölt három személy egyikét lehessen megválasztani,7 mely eljárást az úrbéri rendelet (1767) és a községek belső igazgatásáról szóló 1836:IX. törvénycikk is kötelezően írt elő. Azáltal tehát, hogy a Habsburg-birodalom államszervezete telepü­lésünkre is ráakaszkodott, Hódmezővásárhely önkormányzata a török kori mezővárosi fejlődés utóhatásaként, a nép követeléseinek megfe­lelően - amennyire a földesúr és a különböző jogszabályok nem tiltot­ták - továbbra is közvetlen demokratikus alapokon maradt. Ez a fajta fonnátlan közösségi vezetés, mely a népnek a hatalomban való köz­vetlen részvételéből eredt, csökkenő mértékben ugyan, de a képvise­leti rendszer 1849-es bevezetéséig továbbélt. Megmutatkozott - töb­bek között - a népgyűlés működésében, valamint a végrehajtó hata­lom tagjainak (tanácstagoknak) nagy számában, egyéves időközön­ként végbemenő választásokon való elszámoltatásukban, és tevékeny­ségük közösség általi ellenőrzésében is. 7 SZEREMLEI Sámuel V. 489., 499. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom