A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

TANULMÁNYOK - BALOG GABOR: A városi jog megszerzése, a rendezett tanács bevezetése Hódmezővásárhelyen, 1848-1849. április

A 18. század folyamán a helyi társadalmi változások hatására a népgyülések arculata is kezdett átalakulni. A nemesek, iparosok és kereskedők letelepedésével a nép már nem homogén, jobbágygazdákból álló közösség volt, hanem egyre inkább heterogénná vált. A népesség növekedése és a viszonylagos egyenlőség megszűnése miatt a népgyűlések tagjai között olykor már egyre kevesebb lett az interakció. A nép a közösségből lassan tömegtársadalommá, a népgyülés pedig „a jog és az érdek közössége elismerésének alapján keletkezett”8 intézményből személytelen tömeggyüléssé vált. Emiatt aztán egyesek joggal érezhették úgy, hogy e gyűlések alkalmazása személyük méltóságára nincs tekintettel, ugyanis a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek megjelenésének ellenére a résztvevőket továbbra is egyenlően kezelték. A tudatlannak és meggondolatlannak látszó tömeg népgyűlései már nem elégítették ki a polgárosodni akaró, vagyonosabb lakosok igényeit.

1838-ban a helyzet tarthatatlanná vált, ezért a tanács a népgyülés egyetértésével elhatározta, hogy a népgyülés helyébe egy 100 főből álló választott testületet, a szabad királyi városokéhoz hasonló úgynevezett külső tanácsot állít fel. A vármegye ennek létrehozását megtiltotta,9 így megoldást csak a népképviseleti közgyűlés 1849-ben történő megalakítása jelentett.

Az ősi eredetű népgyűlés tehát még egy jó évtizedig (egészen 1849 márciusáig) fennállt, szerepe - a tanácstagok megválasztásán kívül - gyakran csupán bizonyos szervek megbízására és a tanács munkájának jóváhagyására szorult. Önálló kezdeményezésekre alig volt mód, legfeljebb csak a tanács tagjai számára. A népgyülés már messze nem az az intézmény volt, amely által a nép hatalmát (a népfelség elve szerint minden hatalom a néptől ered) közvetlenül gyakorolni tudja; a tanács népgyülésnek való alárendeltsége már csak elvben élt. Az örökváltsági és legelőelkülönítési ügyek, valamint a polgári forradalom és szabadságharc idején azonban a népgyűlést időről- időre, eléggé gyakran összehívták. A részvétel sokakban érdeklődést keltett, ami végső soron tudást eredményezett. 1848-49-ben népgyü8 CICERO: Az állam. (Ford. HAMZA Gábor) Budapest, 1995. 145.

9 SZEREMLEI Sámuel III. 499-501.

44