A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A hódmezővásárhelyi artézi kutak története
A közszemlére kitétel ideje alatt, illetőleg a helyszíni szemlén felmerült észrevételek, elbírálás tárgyát képezték és a kiadott határozatban érvényre is jutottak. A vízelvezetés engedélyezésének elvi akadálya nem merült fel, így az engedélyezése megtörtént, mert a kút által szolgáltatott vizet ezáltal jobban fel lehet használni. A vízikönyvbe való bejegyzés díja, 2 korona, a földművelésügyi miniszter 45.689/1885. számú rendeletének 20. §-a alapján került megállapításra. Az elkészült iratokat az engedélyokirat kiadása, illetve a vízikönyvbe való bevezetés iránti kérelemmel a polgármesteri hivatal 1907. szeptember 18-án elküldte a Kultúrmérnöki Hivatalnak Aradra. 1907. november 11-én megérkezett határozat, amely előírta a munkálatok befejezésének megállapított határidőre történő elvégzését, a főkapitány jelentéstételi kötelezettsége mellett. 1908. szeptember 30-án a városi rendőrkapitány - mint elsőfokú vízrendészeti hatóság - vizsgálata során megállapította, hogy a „vízmű a kiadott terveknek megfelelően épült”, és a vizsgálat jegyzőkönyvét további intézkedés megtétele céljából beterjesztette a polgármesteri hivatalhoz. Egyben kötelezte az engedélyest 6 korona felülvizsgálati költség 15 napon belüli megfizetésére. A polgármesteri hivatal 1908. október 9-én a Kultúrmérnöki Hivatalhoz, mint illetékeshez a felvett jegyzőkönyvet megküldte. A határozat 1908. december 31-én érkezett meg Aradról, mely utasításokat tartalmazott, azonnali végrehajtási határidővel. Előírta a kifolyók záros határidőn belüli, a hivatal által előírt és engedélyezett magasságra emelését, illetve Gál Kálmánnak a közönséges zárócsapok lecserélését önműködő zárócsapokkal. Közölte azt is, hogy a város közönségének, illetve a kút tulajdonosának kívánságára az engedélyezési okiratban kiköttetett, hogy a kútnál állandóan legalább 30 1 percenkénti vízfolyás maradjon, holott a felülvizsgálatnál - mivel Szabó István és társai kifolyói átlagban 0,55 m-el alacsonyabbak az engedélyezettnél, a kifolyó vízmennyiség ebből adódóan az engedélyezett 6 1 helyett 49,24 1 percenként - már csak 20,58 1 volt percenként. 1909. január 8-án a polgármester megbízta Szathmáry Tihamér rendőr- kapitányt, hogy 30 nap elteltével jelentse, hogy a felhívottak a határozatban előírtaknak eleget tettek-e, vagy sem. A rendőrkapitány 60 napi haladékot kért, hogy a kutak vizsgálatát a tavaszi felülvizsgálatokkal együtt ejthesse meg. Július 30-án újabb 60 napi haladékot kért a következő indok alapján: Szabó István és társai a víz vezetésére vonatkozóan fellebbezéssel éltek a Kultúrmérnöki Hivatal felé. Végre szeptember 3-án megtörtént a pótfelülvizsgálat. A jegyzőkönyv az egy évvel azelőtti állapotokat rögzítette azzal az eltéréssel, hogy Gál Kálmán közönséges zárócsap helyett önműködő zárócsapokat szerelt fel. Szabó 252
