A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A hódmezővásárhelyi artézi kutak története
István azon kérelmét terjesztette elő, hogy minden ház elágazásánál külön- külön beiktatandó zárócsapok felszerelésével szoríttassék le az engedélyezett mértékre. Miután a rendőrkapitány rögzítette a változatlan állapotot, a jegyzőkönyvet az aradi Kultúrmérnöki Hivatalhoz felterjesztette. Egy év múlva, 1910. június 13-án érkezett meg a válasz Aradról, mely megállapította, hogy „... az engedélyesek a határozatnak nem tettek eleget...”. Szabó István kérelmét viszont engedélyezni javasolta, az alábbi indokolással: „a szabályozó csapok legcélszerűbben a házi vezetéknek közvetlenül az utcai főcsőből való kiágazását követő részében volnának elhelyezhetők és a leszabályozás akként volna eszközlendő, hogy a Mihály és Bárány utcák találkozásánál fúrt artézi kútból engedélyezett összes elvezetésének egyidejű működése és a vonatkozó engedélyokiratban előírt vízfogyasztása mellett a jelen engedélyesek a részükre engedélyezett 1 1 vizet megkaphassák. A víz- használat gyakorlatának megváltoztatása következtében a tervekből kivehetőleg harmadik személyek károsodásnak kitéve nem lesznek...”. A határozat kitért arra, hogy a munkálatok létesítésére és a karbantartási költségekhez az engedélyeseken kívül más nem vonható be. Mint minden határozatot, a törvény által előírt módon 30 napi közszemlére kellett kitenni, melyről az érdekelteket a helyszíni tárgyalás időpontjának megjelölése mellett értesíteni kellett. A helyszíni tárgyaláson 1910. augusztus 22-én Hódy Imre Hódmezővásárhely városa képviseletében előadta, hogy a határozatban engedélyezett módosításokhoz csak abban az esetben járul hozzá, ha a közkifolyóból folyó vízmennyiség percenként 30 liternél nem lesz kevesebb. Szabó István kérte, hogy külön az utcán ne kelljen a vízmennyiség szabályozása céljából csapot felszerelni, mert ő ilyen csapot már az udvarán beszereltetett. Keresztes Lajos pedig azt jelentette be, hogy az utcán neki már van ilyen csapja, melyet a kívánalomnak megfelelően fog beállíttatni. A polgármester 1910. augusztus 25-én terjesztette fel a helyszíni tárgyaláson felvett jegyzőkönyvet a Kultúrmérnöki Hivatal részére. 1911. március 23-án már meg is érkezett a válasz! Az engedélyezési okiratban egységesen megjelölt kifolyómagasságot 82,03, 81,94, 81,95, 81,98, 81,87, 81,06 méterre, tehát azokra a méretekre módosította, melyekre a tulajdonosok, mivel már nem győzték várni a határozatot, saját maguktól építették. „A 3. § folytatásaként a következő szöveg iktatandó be - az utcai főcsőből való kiágazás helyén, a vezeték tulajdonosok által földalatti szabályozható elzárócsapok iktatandók be, melyek akként szabályozhatók, hogy a kifolyók csak az engedélyezett vízmennyiséget szolgáltassák.” 253
