A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)
TANULMÁNYOK - KR1STÓ MÁRIA: Hódmezővásárhelyi felekezeti arányok 1828 és 1890 között
A korszakalkotó változást a vallás terén II. József rendelete jelentette; templomokat emeltek, iskolákat hoztak létre, buzgó hitéletet folytattak. Ebben az időben épült fel a református Üjtemplom,6 az első evangélikus iskola,7 a görögkeleti templom.8 A zsidók helyzete kifejezetten javult: földműveléssel, iparral foglalkozhattak, személyi adójukat eltörölték (1785), iskolákat alapíthattak, szabadon költözhettek.9 Vásárhely felekezeti megoszlása igen színes volt tehát. Már 1828-ból vannak adataink, amelyeket Palugyai Imre közölt:10 összlakosság róm. kát. g. nem egy. prot. zsidó 26.166 fő 6261 fő 762 fő 19.111 fő 32 fő 100% 23,9% 2,9% 73% 0,2% A számarányokból erősen kitűnik, hogy Vásárhelyen a protestáns hitfelekezet vezető szereppel rendelkezett. A katolikusok száma még elenyésző volt. A protestánsok és katolikusok közötti ellentét mindig is létezett, s ez II. József halála után egyre inkább érződött. Ezért volt szükség az 1791-es törvényre, mely az áttéréseket érintette: „az 1791:XXVI. te. a vallásszabadság általános biztosítása mellett részletesen is rendezte a katolikusok és protestánsok közötti viszonyt; ha a férj római katolikus, akkor minden gyermeke római katolikus lesz, ha a férj protestáns, leánygyermekei az anya vallását követik. Az áttérést nem kell gátolni, de a tudatlanságot megelőzendő 6 hét képzésben kell részesülnie [az áttérni szándékozónak - a szerző]. Áttérések ügyében az jelentette a panaszok okát, hogy azokat, akik át akartak térni, a katolikus lelkészek a törvényes 6 heti oktatás ürügye alatt különféle fogásokkal éveken át zaklatják, hogy szándékuktól eltérítsék”.11 Ez volt az oka annak, hogy a katolikusok számaránya növekedésnek in6 CSÍKVÁRI: i. m. 14-15. 7 Uo. 17. 8 Uo. 17-18. 9 SILBERSTEIN: i. m. 6. 10 PALUGYAI Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. Pest, 1855. IV. köt. 522. 11 ZSILINSZKY Mihály: Csongrád megye története. Budapest, 1900. III. rész Ötödik időszak VIII. fejezet 131-142. 22
