A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A hódmezővásárhelyi artézi kutak története

elérésére semmi kilátás nincs. Ennek ellenére felruházta a küldöttséget egy olyan szerződés megkötésére, melynek értelmében a vállalkozó (ki jelezte a munka kilátástalanságát) a városi község rizikójára a kút munkálatát folytassa. A szerződésben nincsen olyan pont, mely Bürgermeister kötelességévé tette volna a fúrás közben találandó fel nem szökő, de artézi minőségű vízről való jelentéstételt. Nem fedi a valóságot az sem, hogy a 46-47 öl mélységben feltalált közönséges forrásvízről a küldöttségnek tudomása nem volt, mert éppen ennek következtében tétetett a vállalkozó kötelességévé, hogy a talált forrást mellőzze és a fúrást 66 öl 4 láb mélységig folytassa.

„Ami pedig a lerakott csöveket, illetve azok kiszedését és a fúrt lyuknak közönséges kúttá alakítását illeti, ezt a vállalkozónak senki kötelezettségévé nem tette és nem teheti, senki erre őt törvénykezési úton nem kötelezheti, mert a kiszedendő csövek értékénél a ráfordítandó összeg sokkal több lenne. Tisztelettel kérjük, négy évi várakozás után a 9612 forint 20 krajcár követelésünkből levonva a 4000 forintot s a maradék 5612 forint 20 krajcárt valahára kifizetni szíveskedjenek.”

Mivel a város nem fizetett, Bürgermeister - megunva az éveken át tartó pereskedést - megbízta Nemes Kálmán debreceni ügyvédet, hogy per útján szerezzen érvényt jogos követelésének. Az általa benyújtott periratra 1865. december 4-én kapott választ. Levelében Hódmezővásárhely főbírája arra kérte, hogy az ellenbeszéd beadására 45 napi haladékot kapjon, „mert a város közelebbi években szerepelt hivatalnokjai által, ügyeink minden rétegben annyira összezavartattak, hogy sajnosán be kell vallani ezek a fentálló zűrzavar miatt tisztába alig hozhatók (...) különben szándékozván ez időt arra is felhasználni, ha csak lehetséges az ügy békés úton kiegyenlítessék”.

Az 1866. március 7-én megtartott tárgyaláson Hódmezővásárhely képviselője, Papy Dániel az alábbi érvelés alapján nem fogadta el a Tiszántúli Kerületi ítélő Tábla illetékességét, mivel: „... a szerződésből világosan és egyértelműen kitűnik a hódmezővásárhelyi bíróság illetékessége, ezért a Kerületi Tábla illetékessége csak formális...”. Bürgermeister képviseletében Nemes Kálmán a bírói illetőség elleni kifogást alaptalannak nyilvánította, mert „... a szerződés még 1860 július 15-én kelt, mikor még a Császári és Királyi Polgári bírói hivatalok a szerződéses perekben megszorítás nélkül bíráskodhattak. Miután ezek a perrendtartási és törvénykező szabályok Magyarországra nézve hatályon kívül helyeztettek így a hódmezővásárhelyi Császári és Királyi Szolgabírói Hivatal is megszűnt. 1861. július 21-től életbe léptetett hazai törvények és törvénykezési szabályok szerint a kerületi táblák mind szerződés szegültség mind 1000 forintot meghaladó adóssági perben illetékesen bíráskodhatnak. Ennélfogva természetesen a fennforgó kereset ide

227