A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Emlékezés óvodatörténetünk nagyjaira

az írásban beadott foglalkozási terveket, és a neveléstan tanárával együtt bírálta el azokat. Neki köszönhető a lőcsei kiállítás ezüstérme, melyet a hallgatók által készített alaki munkákra kaptak. 1913-ban ő vett részt az Országos Gyermektanulmányi Kongresszuson. Az 1914/15-ös tanévben már az óvónőképzőben német nyelvet is tanított.

Cikkeiben szót emelt az óvónői pálya presztízse és a gyermekek egészséges életkörülményeinek biztosítása érdekében. „Nekünk még azért is harcolnunk kell, hogy a társadalom a maga teljességében, igazában lássa munkánk nemes, szükséges voltát... A legtöbben nem tartanak egyébnek, mint pásztornak és öntudatlan játszótársnak: fogalmuk sincs azon törekvésünkről, melylyel a lélekre kívánunk hatni, és ama tudatos módokról a melyekkel nevelni akarunk.”8

Vallotta, hogy a testet és a lelket együtt kell ápolni, de az egészségtelen, nedves, huzatos, zsúfolt óvodák erre alkalmatlanok. Ezért arra kért mindenkit, hogy hatáskörében tegyen meg mindent az óvoda helyes megítélése érdekében, és az óvoda helyiségeire legalább annyi gondot fordítsanak, mint amennyit az elemi iskolákra.

Az ő nevéhez fűződik a kéthetenként megjelenő Óvoda és Iskola című folyóirat, amelyet 1914. március 1-jén indított, és maga szerkesztett. Mindig is foglalkoztatta a két intézmény kapcsolata, a folyóirat beindítását is e cél vezérelte. Egyrészt szerette volna a kisdedóvónő munkáját megismertetni a szülőkkel és az ügybarátokkal, másrészt gyakorlati segítséget szeretett volna nyújtani a két intézmény pedagógusainak. Az óvónőknek a foglakozásokhoz óvodásdalokat, -verseket, egészségügyi, elsősegélynyújtási ismereteket adott közre. Bemutatta a népi kézművesség alkalmazását, elsősorban a természetes anyagokból készült játékokat: bogáncsbútor, gesztenye, csutka, és rongybabakészítést, szövést-fonást, papírmunkákat stb. A tanítónőknek a magyar nyelvtannal, irodalommal, számtannal kapcsolatos cikkek megjelentetésével igyekezett segíteni. O vetette fel először a napközi otthon gondolatát. Napitervet dolgozott ki, mely szerint a gyermekek reggel 6 órától este 7-ig tartózkodhatnának a gyermekintézményben. Felhívta a figyelmet a gyülekezési idő fontosságára. Ezzel kapcsolatban cikket is írt, Gyülekezés ideje és célja az óvodában címmel. Hangsúlyozta,

Kisdednevelés, 1898. V/l. sz.

146