A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2005 (Hódmezővásárhely, 2006)

ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Emlékezés óvodatörténetünk nagyjaira

hogy a legcélravezetőbb a gyermekekkel való külön beszélgetés, mert ekkor lehet megfigyelni a gyermek értelmi képességét, beszédhibáit.

A háború alatt buzdító cikkeket írt a katonák megsegítése érdekében. Szabás- és kötésmintákat közölt a térd-, derék- és hasmelegítők, hósapkák, kézvédők stb. készítéséhez. A betegeknek olyan fehérneműt varrtak, amelyek felvétele és levetése nem késztette őket olyan mozdulatra, amely fájdalmat okozott volna számukra. A lábfejsérüléses katonák részére papucsot varrtak. A legtöbb segítséget az óvónőképzős hallgatók nyújtották. Vallotta, hogy „csak azon a munkán van áldás, amit kedvvel végzünk”.

Bakó Irmának a mintaóvoda vezetése, a nyelvtanítás és a folyóirat-szerkesztés mellett még arra is jutott ideje, hogy a Kisdednevelők Országos Egyesületében, és annak Területi Körében választmányi tagként tevékenykedjen. Betegsége sajnos korán, 1926-ban, 50 évesen nyugdíjba kényszerítette. Becsületes alkotómunkáját szerencsére értékelték, és 1930-ban kitüntetéssel jutalmazták.

Bakó Irmát 1940. január 25-én kísérték utolsó útjára a Dilinka temetőben. Rokona, a Hódmezővásárhelyen élő Bakó Ferenc kegyelettel őrzi emlékét. Példás élete, sokoldalú, eredményes munkája alapján Bakó Irma is megérdemelte volna, hogy óvodát nevezzenek el róla. Sajnos nem tették.

147