A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)

TANULMÁNYOK - KRISTÓ MÁRIA: Színházi élet a vásárhelyi Nyári Színkörben

című színdarab bemutatójának kritikájából. Az újságíró nem restellj megszidni a közönséget és a színházhoz tartozó, nem játszó művészeket sem: „Fegyelmezze magát a közönség, de fegyelmezze a színházhoz tartozó nem játszó művészgárda is. Elvégre az képtelenség, hogy csuklások, görcsös röhögések, székhúzgálások és egyéb zavaró momentumok tegyenek élvezhetetlenné egy máskülönben jól megrendezett előadást. ”63

Annak érdekében, hogy minél többen eljussanak a kultúrát közvetítő színházba, bevezették az úgynevezett zónaelőadásokat. Ezeken az estéken általában a már sikert aratott müveket adták elő, jóval olcsóbb helyárakkal, hogy a társadalom alsóbb rétegei számára is lehetővé tegyék a színházlátogatást, a művelődést.

„Kelléktár”

Díszlet

Az előadás sikere nemcsak a megfelelő darabok kiválasztásától, a színészek remek játékától, a közönség összetételétől és érzékenységétől függött, de fontos szerep jutott a díszletezésnek is.

Még a faszínház átadása előtt, 1898. június 6-án jelentkezett Linhardt Vilmos mű- és dekoratív festő, hogy elkészíti a színkör díszleteit. Rendkívül elismert személyiség volt: megkapta az olasz királyi akadémia rendjelét, az érdemkeresztet, az állami érmet és díszérmet, illetve más kitüntetéseket is elnyert.64 Draskóczy Pál kisebb módosításokkal elfogadta ajánlatát, így megfestette színházunk alapvető díszleteit, melyek elemi feltételei voltak a felszereltségnek. Ezeket a színpadképeket használták a leggyakrabban:65 egy falu háttér egy falu oldalfal

63 Hercegnő és a pincér = Vásárhelyi Reggeli Újság, 1925. júl. 30.

64 VARSÁNYI Péter: i. m. 5.

65 KRUZSLICZ István Gábor: A Nyári Színkör 1906. július 31-i leltára = A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. Szerk.: KRUZSLICZ István Gábor, KOVÁCS István. Hódmezővásárhely, 1998. 184-185.

38