A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2004 (Hódmezővásárhely, 2005)

ÉVFORDULÓ - SOÓS JÁNOS: Hód-Mező-Vásárhely város bel- és külterületének kereskedelmi, ipari, közgazdászati és míveltségi viszonyaira vonatkozó statisticai adatok, a város és érdekei rövid ismertetésével, 1874 - közreadja KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR

részről azért, hogyha gabonatermelése bármikor is nem sikerűi, szerezhessen pénzt háziszükségletei és közterhei fedezésére jószágai eladásából, sőt - mondhatni, - hogy az említett időig nagyobb mértékben űzte a jószág tenyésztést, mint a gabonatermelést, a mit bizonyít az is, hogy itt a szarvas- s egyébb apróbb marha, lóvásár forgalmat tekintve, a maga nemében az alföldőn, sőt messzebb vidékeken is, az időben csaknem páratlan volt, a honnan nem csak az ország külömböző vidékeire, de azonkívül még Bécsbe is százával, s nagyobb mennyiségben is hajtattak el a jószágok.

Elkiilöníttetvén azonban később a rét és legelő, s ez által korlátolva lévén szabad legeltetés, a jószág tenyésztés évről évre alább szállott, mivel a közös legelő és rét egyik nagyrésze a volt földesuraság tulajdona lett, a város birtokába jutott másik rész pedig az egyes birtokosok között felosztatott, a kik illetményeiket tetszésük szerint más czélra használván, a tenyésztők általában, de kivált a nagyobbak, oda lettek szorítva, hogy jószágaikat drága pénzen bérelt legelővel, s még drágább takarmánynyal lássák el, — az időben, de sőt máig is nem lévén hozzászokva az istállóztatáshoz. És most már - kivételével mégis a tehetősebbeknek - ott áll a gazdálkodó közönség, hogy csak is annyi jószágot nevel és tart, a mennyi gazdákodásához, illetőleg a földmíveléshez szükséges, avagy ha eladásra is tenyészt csak csekély számban. A forgalom feltűntetéséül szolgáljon egyebbaránt azon adat, hogy itt éven át 15-16 ezer darab marhajárlat osztatik ki a külömböző fajú jószágokról.

Ellenben a sessiók utánni járúlékoknak, úgymint a pusztai és nyomási legelőföldeknek, későbben a rétiföldeknek is végrehajtott kiosztása után kimutatva lévén, mindegyik birtokosnak a maga aránylagos illetősége, mivel azon már boldogabb időben megszokott módon jószágot nem tarthatott, lassanként és évről évre nagyobb mértékben elkezdette a szántás-vetést és gabonatermelést, úgy annyira, hogy ma már csak is azt lehet állítani egyedüli és fő gazdászati kereset ágának.

Mutatja ezt azon körülmény, hogy mig itt a szarvasmarha és egyébb jószágvásár ma már alig bír jelentőséggel, a gabnavásárlás és kivitel mind inkább nagyobb mérvet ölt, elannyira, hogy a külömböző gabonanemek mértékének száma, melyek innen, a bőven fentartott szükségleten kívül, évente kivitelre számíthatók, s kivált a közelebbi

168