A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)

TANULMÁNYOK - Endrey Gyula élete és politikai pályafutása - Földvári László

jól mutatta a szavazatok számának alakulása. 2345 szavazó közül 1678-an Endreyre, 667-e pedig Lipcseyre szavaztak.

Az országgyűlésen a kedélyeket az újra induló kiegyezési tárgyalások borzolták fel. Ugyanis az 1899. évi 33. te. értelmében 1903-ig Ausztriával meg kellett kötni az új tarifával a vám és kereskedelmi szerződést. A ház 1902. december 10-iki ülésén felszólaló Endrey Gyula hangsúlyozta: „...az autonóm vámtarifa megalkotásának szükségessége beállott..., a megalkotandó közös autonóm vámtarifára van szükségünk, Ausztriában nem alkotható meg másképp, csak parlamenti úton. Mit lát most a nemzet? Katonai terhek felemelését, civilista felemelését, a nemzeti jogoknak, a közgazdasági érdeknek a feláldozását. Hát menjenek önök a választól elé, menjenek oda, ha oda mernek állami: a nemzet majd dönteni fog önök felett..., a nemzet egy nagy reménységgel lett szegényebb és egy nagy csalódással lett gazdagabb. .. ”

„Az obstrukció, aminek önök nevezik a nemzeti ellenállást, amelyet mi e padokból a nemzet legvitásabb, legszentebb érdekei mellett folytatunk, ez az obstrukció nem fog elkopni mindaddig, amíg az a törvényjavaslat el nem kopik a ház asztaláról... ” — mondta 1903. március 18-án az újonclétszám megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor. „A beterjesztett törvényjavaslat szerint Magyarország ezután a közös hadsereg és honvédség fenntartására 15 144 emberrel adna többet mint eddig... Ez a javaslat a magyar nemzetre nézve kétszeresen is sérelmes, mert a hadsereg napról-napra jobban eltávolodik a nemzet érzelmi világától. Nemzeti színeink, nyelvünk, történelmi múltunk mind idegenek ebben a hadseregben... Nincs szükségünk nagyhatalmi állásra. A mi véderőnk nem terjeszkedésre, hanem a védelemre van hivatva, arra, hogy ezt a nemzetet megvédje a haza birtokában. Ehhez nem kell nagyhatalmi állás kifelé, ehhez nemzeti erő kell..."

A vita végelláthatatlan obstrukcióba torkollott, melyről a következőket mondotta Endrey: „...az előbbi exlexet egy férfiúnak... az erőszakossága idézte elő, egy szóval: a parlament felháborodása a Bánffy-kormánnyal szemben, személyi okokra volt visszavezethető, most azonban semmiféle személyi motívum bennünket nem hevít, mi t. képviselőtársunkat, Széli Kálmánt tiszteljük, becsüljük, sőt azt mond48