A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2003 (Hódmezővásárhely, 2004)
NAPLÓ - Egy tengerész naplójából - Földvári László
rulva üdvözli őt, s elbúcsúzik tőle, a közönségtől, az élettől s kegyeibe ajánlja hozzátartozóit. Majd eldobja paszomános sapkáját annak jeléül, hogy többet arra már nem lesz szüksége, s megindul a bika felé, mely magán kívüli dühödt állapotában az elhullott lovak tetemeit ci- bálja. A bikát megközelítve azt leplével provokálni kezdé, remekül térve ki minden esetben előle, s mikor elérkezettnek látja a pillanatot, villámgyors mozdulattal, a szó teljes értelmében, markolatig döfi kardját a bika vállába olyként, hogy a kard hegye az állat két első lába mögött jelenik meg, végigfolyván rajta az állat vére. A bika pár lépé után támolyogva elesik. Ekkor hozzálép a matador kísérője, és egy nagy súlyos tőrrel közvetlen a szervak mögé döf, mire a bika ösz- szerándulva búcsút vesz az élettől. Ekkor óriási ováció tör ki a közönség körében. Kalapjukat dobálják elismerésük jeléül a porondra. A torreádor viszonzásul néhány kalapot udvariasan, kecses mozdulattal visszadob tulajdonosának, s szerényen ...” A cápavadászatról is kimerítő leírást adott. „A Szuezi-csatorna megnyitása előtt cápát a Földközi-tengerben igen ritkán s elvétve találtunk, mert ide például a kelet-indiai vizekről csakis Afrika megkerülésével, a Gibraltári-szoroson át, pusztán véletlenül megtalálván eme kaput, jutottak ide. A Szuezi-csatorna megnyitásával azonban ösztönüktől vezérelve követik a csatornán átkelő hajókat, pár óra alatt, mondjuk fél nap elteltével, megérkeztek a Földközi-tengerbe, s ellátogattak Fiume és környéke vizeire. A téli idényre ugyancsak a Szuezi-csatornán keresztül vonultak vissza az enyhébb vizekre... Érdekes és szinte meseszerű, hogy az első és a legnagyobb cápát épp Fiu- mében láttam, holott 25 évi hajózásom alatt százával volt szerencsém látni eme szörnyeket... A fent említett cápát a tonhalászok fogták teljesen véletlenül. Tudvalévőén az északi féltekén, szemben a déli féltekével, a tenger árja jobbról balra, az óramutatóval ellentétes irányban folyik. Tudjuk azt is, hogy az Adriai-tengerben az ára, (áramlat) Dalmácia és Fiume partjai mentén északra tart, hogy az olasz partok mentén újból a Földközi-tengerbe térjen vissza. Tudván, hogy a tonhal, ez a 30—40 kg-os teremtmény partok mentén az ár ellen úszik: könnyen megoldható az elhelyezésének kérdése. E célból a parttól kiindulva a sekélyes vízben oszlopokat sulykolunk le olyképpen, hogy az oszlopsor a parttal 123
