A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Földvári László: A függöny legördült. Hódmezővásárhely színháztörténetének utolsó évtizede, 1947-1957

harisnyagyárban megtartott munkástanács-elnökök értekezletére tiborci gesztusokkal rontott be Farkas László: »Polgártársak! Ne dolgozzatok addig, míg véreink a börtönben sínylődnek.« Haller Sándor sínylődött ott, ki sztrájkra buzdító röpcédulákkal szórta tele a város utcáit. Ezt nem feledjük el! Ezért mondjuk. Nekünk ne szervezzen Haller Úr! Se sztrájkot, se közönséget a színházba, nem kérünk belőle. Vegye észre, eljátszotta játékait, és tűnjön el a porondról! ”

Ápriiis 9-én Vass Imre VB-elnökhelyettes bejelentette, hogy a Mosoly országa április 14-ig lesz műsoron, ezután a társulat elmegy a városból, és a híresztelések ellenére a Petőfi Színház megmarad, és 20-án új társulat mutatkozik be a Holdfényes vőlegény című zenés vígjátékkal, amelyet az Érettségi című darab követ. Május 17-én új tagokkal megerősítve visszatér a régi társulat, és bemutatja az Irány Caracas című három felvonásos vígjátékot. A közvélemény értetlenül fogadta a bejelentést, mert nem értették, hogy minek ez a nagy körforgás, ha egy hónap múlva azok térnek vissza, akik elmennek.

Akkor vált világossá minden, amikor Vass Imre azt fejtegette, hogy mindez személyi változásokat hoz magával. A vezető színészek számát tizenegyről húszra emelik, a nagyszámú kórust leépítik, felemelik viszont tíz fővel a zenekar létszámát, a Magyar Játékszín azonnali hatállyal elbocsátja Lévay Lászlót, Haller Sándor, Szilágyi Lajost és Névery Lászlót, akiknek a szerepét Budapestről érkező színészek veszik át. „Haller Sándor gazdasági igazgató, szervező, színész volt. Embertelenül bánt a színház beosztottjaival, elképzeléseit ráerőszakolta a társulatra. Nem valószínű, hogy változtatni tudna magatartásán. Ügyében eljárás lépett folyamatba. Lévay László igazgató, rendező, vezetőszínész volt. Rossz szelleme a társulatnak, mert hármas beosztását becsvágyának kielégítésére használta fel. Névery László és Szilágyi Lajos destruktív magatartásukkal bomlasztották a társulatot. ” Az elbocsátásokat a színház eladósodása tette szükségessé, és személyi torzsalkodások is napirenden voltak.

Papp Pált bízták meg az igazgatói, Kun Bálintot a szervezői feladatok ellátásával. Rendőrségi vizsgálatot rendeltek - hogy ne legyen politikai színezete - azzal az indokkal, hogy ne vesszen kárba a pártfunkcionáriusok, állami vezetők, színészek és színházszeretők harca az állandó vásárhelyi színházért. Csonka István, a Magyar Játékszín

85