A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2001-2002 (Hódmezővásárhely, 2003)

TANULMÁNYOK - Földvári László: A függöny legördült. Hódmezővásárhely színháztörténetének utolsó évtizede, 1947-1957

üzemigazgatója szerint a Petőfi színháznál elrendelt rendőrségi vizsgá­lat egy túlméretezett vállalkozást derített fel. Hatalmas létszámú tech­nikai és kisegítő apparátussal dolgoztak. Enyhén szólva elgazdálkod- ták magukat. így a haszon elaprózódott. Az új társulat április 20-án mutatkozott be a Jókai novellájából írt Holdfényes vőlegény című zenés vígjátékkal. Holló Esztert (Borcsa) és Szécsi Istvánt (Naviga Lőrinc) ismerősként köszöntötte a közönség, de kijutott a tapsból Szilágyi Marosának (Özv. Tóbiásné) és Vörös Tibornak (Dallos Adi) is. A Játékszín élgárdájának (Verebes Károly, Bárdoss Ammy, Hegyi Péter, Hetényi István, Alpár József, Lőrincz Eva, Vary Anna, Szántó Klári, Blaskó Éva, Zólyomi Jenő) előadásá­ban, Karády Béla rendezésében került színre a Bakfis szerelem. Deák István, fiatal budapesti rendező tanította be az Irány Caracas című vígjátékot. Csonka István és Solymossy Zoltán megfelelő játékot nyújtott, kőszegi Géza és Deák István igen gyenge produkciót muta­tott, akárcsak Szende Mária. Nem alkotott maradandót a társulat a Pünkösdi rózsa zenés vígjáték bemutatásával sem. A színház, amely emberségre, helytállásra, igazságra, a jó és a rossz határainak meglátására nevelte a közönséget, több mint egy év­századon át eleget tett feladatának. Különösen érvényes ez a faszinházra, amely ötven éven át a legjobb magyar társulatoknak adott otthont, s a közönség tódult az előadásokra. Müsorpolitikája sok kí­vánni valót hagyott maga után, de a talmi áru között akadt nem egy gyöngyszem is. Állandó jellegű színházat Osváth Béla akart létrehoz­ni. Nem rajta múlt, hogy nem sikerült. Jó előadásai, lelkes közönsége szép reményekre jogosította. Az utána következő évek a színház lassú haldoklásának időszaka. A Petőfi Színpad súlyos anyagi deficittel zárt és megszűnt. A Kölcsey Színház vidékről érkezett színészeivel három bemutató után néhány hónap múlva feloszlott. A Somlay Színpad egy évig élt, akárcsak a Petőfi Színház. Mekkora dráma, mennyi csalódás a város színháztörténetének utolsó öt éve. Osváth Béla, Moldvay Győző, Haller Sándor színházteremtő nemes szándéka mind megbu­kott a meg nem értés és a pénz hiányában. 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom