A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2000 (Hódmezővásárhely, 2001)
TANULMÁNYOK - Katona Lajos: Inasképzés a céhrendszerben, 1695-1872
KATONA LAJOS INASKÉPZÉS A CÉHRENDSZERBEN 1695-1872 A céhrendszer kialakulása Hódmezővásárhely iparának kialakulása és fejlődésének kezdete a török hódoltság korába, a 16. századra nyúlik vissza. A különböző céhek központjai az Alföld nagyobb városaiban - Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös - jöttek létre. Az ország három részre szakadása után más városok iparcikk szükségleteiket Erdélyből, vagy a királyi Magyarország területéről szerezték be. A végvárakban is alakult néhány, azok a katonaság közvetlen szükségleteit elégítették ki, de ellátták a környező lakosságot is. Városunkban elsőként a szabók szereztek kiváltságlevelet 1695- ben, őket követték a csizmadiák 1698-ban. Az 1699-es karlóczai béke után sorra jelentek meg a különböző céhprivilégiumok. Városunkban is ekkor kezdett fejlődni az ipar. A bécsi udvarra várt az a feladat, hogy megerősítse a céhrendszert. Ez csak nagyon lassan valósult meg, mert nem akarták, hogy a magyar és osztrák céhek konkuráljanak egymással. Ennek ellenére mégis kialakult a nagyvárosok céheinek uralma a kisebb városok felett, sőt az osztrák céhek hatalma a magyar céhek felett, a bécsi „főcéh” irányításával. A magyarországi céhek fejlődését több tényező is akadályozta: • Lassan vált szét az ipar a mezőgazdaságtól. A lakosság a legszükségesebb iparcikkeket télen állította elő, nyáron mezőgazdasági munkát végzett. Ez a szokás úgy a mesterekre, mint a legényekre egyaránt vonatkozott. A különválást nehezítette a belsőpiac fejletlensége, mert az őslakosságnak a kézműiparban nem volt a versenyképességhez szükséges felkészültsége és tapasztalata. • Nem örült a lakosság a különböző idegen iparosok betelepedésének sem, főleg azért, mert azok más nyelven beszéltek, vagy a közterhek viselésénél kedvezményekben részesültek. A napi szükségleteket rendszerint maguk állították elő: fontak, szőttek, varrtak, 9
