A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2000 (Hódmezővásárhely, 2001)
TANULMÁNYOK - Katona Lajos: Inasképzés a céhrendszerben, 1695-1872
bocskort készítettek, de közülük kerültek ki a különböző házépítők és ácsmunkát végzők vagy tetőverők. • A nehezebben előállítható ipari termékeket - háztartási és gazdálkodási cikkeket — alkalmilag más városokban szerezték be. A jobb módú és értelmiségi lakosság körében egyre gyakrabban merült fel annak igénye, hogy az igényesebb iparcikkeket más városokban szerezzék be. Ezek a céhek arra törekedtek, hogy ilyen jellegű termékeket a városban állítsák elő és terjesszék a lakosság körében. Az ipar fejlesztéséért és fenntartásáért ebben az időben legtöbbet a céhek tették. A céhek kialakítását nagyban segítették a természettudományok, a technika és a műszaki ismeretek és gyakorlat igen gyors fejlődése. Egymás után alakult ki az iparágakban a munkamegosztás, ami megjelölte az inas, a legény és a mester feladatit. A céh általában egyazon településen egyazon terméket készítő kézműves mesterek érdekvédelmi, gazdasági, munka- és vallási szervezete. Céljuk, hogy privilégiumokkal monopolizáljanak egy többé- kevésbé körülhatárolt városgazdasági körzetet, védekezzenek a kereskedők szállította idegen áruk, a városba beférkőző iparosok (kontárok) konkurenciája ellen. Céhlevelet adományozhatott az uralkodó, a földesúr, az egyház és a városi hatóság. 1761-ben Mária Terézia elrendelte, hogy az összes korábban földesúrtól, egyháztól és vártól adományozott céhlevelet be kell szedni, mert azok nem egységesek. A rendelet értelmében a mezővárosi kézművesek csak a földesúr beleegyezésével kérhettek ezután céhprivilégiumot. A rendeletet támogatták a mesterek, mert ezzel a kontárok iparűzési lehetőségének kizárását remélték. A céhlevél lehetővé tette a vándorló legények fogadását is, mert idejükbe beszámítható volt a belépés. A céhprivilégiumok ügy- és hatásköre A céhszabályzat településenként és szakmánként igen változó képet mutatott. Meghatározta saját szervezetét, működését, gyűléseit, 10
