A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1999 (Hódmezővásárhely, 2000)

TANULMÁNYOK - Szigeti János: A cumai Sibylla

A feladat pokolian nehéznek bizonyult. Előbb bolyongtak a vadregényes tájon, majd megkeresték a sötét erdőben a kék lombú fát, melyen az aranyág fénylett. Aeneas az aranygallyat letépte, hiszen ajándékként kellett átadnia Junónak. Mialatt a Sibylla Aeneasnak jósolt, közben az Avernus-tó habjaiban lelte halálát Mizénus, az isteni hős legjobb barátja. Mizénust a tengeri isten, Triton győzte le. Eltemetik a hagyomány szerint a trójai hőst. Hollószínű marhákat áldoztak az isteneknek, majd máglyán elhamvasztották a tetemet. Mizénus lett a névadója a közeli hegynek, valamint a hegyfoknak, a Capo Misenonak Az Avernus-tó vidéke, közel Pozzuolihoz, a Flegrei (égő)me- zőkhöz, sötét, dögletes szagú. Az Avemus-tó partján lévő barlangban áldozott az Alvilág isteneinek Hannibál.

Tehát az Avernus-tónál találhattó az a barlang, amelyen keresztül le lehetett jutni az Alvilágba. Ezt az utat már Aeneas előtt megtette Theseus, Hercules, Orpheus, Pollux. A bejáratot őrző Cerberust, a háromfejű kutyát lecsendesítették jó falatokkal. Aeneast egész sor szörny alakkal hozza ossz az útja: a Gyásszal, a Kétséggel, a Járvány- nyal, a Félelemmel, az Éhséggel, a Halállal, a Balsorssal. A testetlen lelkek megszámlálhatatlanul soknak tűnnek. Kentaurok, félig ember, félig ló alakú lények, szcillák, hat fejű, tizenkét lábú szukák, a lemai szörnyeteg, a sok fejű kígyó látványa teszi félelmetessé az utat. Ám ezek csak árnyak! Feltűnik Charón (Kárón), az ősz révész, aki a Styx vizén át rozoga csónakján a halottak lelkét viszi át a túlpartra. Amikor Charón meglátta az aranyágat, csak akkor szánta rá magát az élők átszállítására.

Végre az Elysiumi Mezőkre érkeztek, az üdvözültek árnyainak tartózkodási helyére. Aranyló napfény ragyogta be a tágas tájat. Boldog és vidám hajlékokat látnak, Az Elysiumi Mezőkre jutnak a nagyszerű, tiszta, hasznos, segítőkész emberek. Aeneas itt végre meglelte édesapját, Anchisest (Ankizes):

„Háromszor kezdett öreg atyja nyakába borulni,

Háromszor kifutott kezeiből a lenge szeleknek Lágy pihegéséhez s álomhoz hasonlatos árnyék ”

Anchises Aeneast elvezette a Lethe vizéhez. Ez a feledés folyója, amelyből azoknak a lelkeknek kell inniuk, akik visszatérnek majd az élők birodalmába:

96