A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
TANULMÁNYOK - Kruzslicz István Gábor: Kossuth-kultusz és a hódmezővásárhelyi olvasókörök
szentesítésének napját. Március 15-e egészen 1927-ig nem volt hivatalos nemzeti ünnep. Az 1898:V. te. hivatalos nemzeti ünnepnek április 11 -ét ismerte el. Március 15-e hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánításának javaslatát a közelgő félévszázados évforduló alkalmával 1897 elején nyújtotta be a képviselőház elé Kossuth Ferenc. Kossuth a sajtóból, látogatóitól és a hozzáérkező levelek tömegéből kísérte figyelemmel a hazai politikai élet alakulását. A hódmezővásárhelyi olvasóköröktől is szinte évenként kapott üdvözlő táviratokat. Szokássá vált Magyarországon Kossuthnak levelet írni, így sokan kérték tanácsait politikai kérdésekben, számos kiváló ember, politikus és tudós, művész és író, városi polgár és vidéki birtokos, iparos és parasztember fordult közvetlenül hozzá. E levelekben a magasztalás, a tisztelet, elvétve a rágalom, a sértés is előfordult. Kossuth az áradozásnak és az oktalan rajongás túlburjánzásának igyekezett gátat vetni. 1870-ben a következőket tette közzé: „Ha az ócsárlásokat közömbösen fogadom nem fogadhatom közömbösen a magasztalásokat. Nem érdemiek én magasztalást, s mert nem érdemiek, bánt. — Igen sok a magasztalás azon levelek legtöbbjében, melyekre ezennel válaszolok. Esedezem, legyek jövendőben a magasztalások ürömpoharától megkímélve ”M Valóban, később is ez jellemezte magatartását, gyanakodva fogadta, ha az ünneplés személyének szólt. Az élete alkonyán elnyert sok díszpolgári oklevélnek azért örült elsősorban, mert az ellenzéki szellem továbbélésének a jelét látta bennük, amit bizonyít mindaz a politikában, amit az ellenzéki függetlenségi pártok Kossuth nevével és Kossuth szellemében elértek. Kossuthot úgy fogjuk eltemetni - mondta Wekerle Sándor Kossuth halálakor -, „ hogy soha többé fel ne támadhasson ”, A kormány törekvése azonban nem teljesült. Kossuth 1894. március 20-i halála után lett csak igazán erős politikai támasz és szellemi hagyatéka kiapadhatatlan forrásává vált mindazok számára, akik az ország függetlenségéért, demokratikus átalakításáért, a népjólét megvalósításáért küzdöttek. 1 1' Magyar Újság, 1870. dec. 30. 36
