A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
TANULMÁNYOK - Blazovich László: A Fekete Sas története
aki virágos hangulatban volt, mulathatott, énekelhetett kedvére, a zenekart is az asztalok közé ment, egy vidám, mulatozó társaság kedvéért záróra után is szívesen fennmaradt a bérlő, és játszott a zenekar.31 A mindenkori bérlő 30-40 főnyi személyzetet irányítva, igyekezett a tőle telhető módon a vendégek kívánságának eleget tenni, és saját hasznát növelni. Az étteremben az élet mindennap reggel 5 órakor kezdődött, takarítással, és a mellette levő konyha beindításával. A szakácsoknak kiadták az aznap készülő ételekhez a nyersanyagot. Az étterem a nemsokára elkezdődő reggeliztetéssel nyílt meg a vendégek számára. 10 órára jöttek azok, akik terítettek, a többiek fél 12-kor kezdték a munkát. Az étteremben és a kávéházban egy-egy főpincér számolt. A mindenkori tanulók is dolgoztak. A kávéházi tanulót pi- kolónak, az étteremben lévő társát borásznak nevezték. Az ebéd lezajlása után csak két felszolgáló maradt a munkahelyén, a többiek hazamentek. Közülük ketten 18 órára jöttek vissza, ketten pedig este 10 órára. Az utóbbiak maradtak aztán záróráig, a többiek hazamentek 10 óra után. A munka jellegéből következően - láthatjuk - zömmel osztott munkaidővel dolgoztak. A fő szempont azonban a pontos kiszolgálás volt, amit az egyes rendezvények alkalmával úgy biztosítottak, hogy kisegítőket alkalmaztak, sokszor 8-10-et is. Nagyobb eseményekkor, például bálok alkalmával, főispáni beiktatáskor, Szegedről is hoztak pincéreket. A szállodai részben 5-6 főnyi személyzet: portás, szobaasszony, takarítónő, szobalány és a londiner szolgálta ki az érkezőket, akiket a szálló saját kocsija hozott be az állomásról, természetesen, ezért fizetniük nem kellett. Ezt az érkezők iránti apró figyelmességet a múlt század végén vezették be, és csak az 1929-1933-as gazdasági válság idején hagyták végleg abba. Nagy szükségük is volt erre a járműre a különböző árumintákat magukkal hozó ügynököknek — jobbára ők voltak a szálloda lakói —, mert a nagy bőröndjeikkel így kényelmesen juthattak a város központjába.32 A figyelmesség és pontosság mellett sokat adtak a mindenkori bérlők a felszolgálás minőségére is. A pezsgőt bontó pincér, mielőtt 31 GILICZE Dezső és KENÉZ József visszaemlékezése alapján j2 NEMES NAGY Nándor visszaemlékezése alapján. 19
