A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)

VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Ács Margit: Egy ilyen intellektuális izé arról, hogy van-e népi irodalom, ha a nép nem kér belőle

Darvas József tevékenysége, Illyés és Németh 56 utáni taktikázó magatartása ellenére nyilvánvaló volt, hogy a népiek, lassan beérő új nemzedékük épp úgy szemben áll a pártállami rendszerrel, a szovjet birodalmat kiszolgáló hatalmi szférával, mint a Lukács György szemináriumából kikerült, párton belüli kritikával induló, de rövidesen renegát ellenzéknek minősülő Beszélő-kör. Szövetség a Bibó- em lékkönyv ügyében, de ugrásra kész gyanakvás. A rendszerváltozást megelőzően tehát ugyanaz volt a felállás, minta harmincas években: kétféle ellenzéke ugyanannak a hatalomnak. De az analógia csak eddig tart, hatalmasak a különbségek. Míg fél századdal előbb a népiek programja világosan meghatározott volt, ők voltak a politikusabb, az aktívabb fél, a nyolcvanas években az urbánus oldal lép fel tudatosan, féllegális politikai szerveződésként, ideológiai iskolázottsággal, jelentős kapcsolatuk volt bennfentes szociológiai, pénzügyi, gazdasági stb. szakemberekkel országon belül, s jelentős kapcsolatokkal rendelkeztek országon kívül is. Lapszerkesztési tapasztalatokra és a lapon keresztül kommunikációs lehetőségre tettek szert. Ehhez képest a népiek szerveződése a kezdeteknél tartott, most ők azok, akiket csak egy érzület: a nemzeti azonosság fontosságának átérzése tart össze. Kevés köztük, akinek nézeteit tanulmányokban lehetne tanulmányozni, írásaik a cenzűrás évtizedek elharapott igazságait tartalmazzák, jobbára utalásokat egymás közti használatra. A legmerészebbek, a szilenci- ummal sújtottak is csak az eltagadott valóság kimondásáig jutnak el, akció mindössze lapigény bejelentése és a Bethlen Alapítvány engedélyezésének szívós kérelmezése. De részt vállaltak a demokratikus ellenzéknek nevezett kör akcióiban. Legtöbben, akik a népi ellenzék kulcsfigurái köré verődtek, 1988-ban csak hangsúlybelinek véltük a különbséget a másik ellenzék és köztünk. Nekünk fontos a népi mozgalom hagyománya, azaz olyan változást akarunk, amely a nemzetet a maga igénye, jellege szerint, szerves egészében juttatja birtokon belül (önmaga birtoklásához), ők ezt harmadikutas hülyeségnek, dilettantizmusnak tartják, annyi baj legyen, lényeg, hogy ők is a változást akarják. Senki nem hitte volna akkor, hogy az igazi frontvonal nem a kádárista elit és köztünk húzódik majd, hanem minket választ el egymástól, az imént még szövetségeseket. Mintha akár Illyésék, akár Fejtőék Horthyval kötöttek volna szövetséget a másik ellen.

135