A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1997 (Hódmezővásárhely, 1998)
VÁSÁRHELYI ÍRÓTALÁLKOZÓ, 1995. AUGUSZTUS 23-26. - Ács Margit: Egy ilyen intellektuális izé arról, hogy van-e népi irodalom, ha a nép nem kér belőle
A nyolcvanas-kilnecvenes évek népi-urbánus szembenállása gyökeresen új külpolitikai erőtérben zajlik. Mind a környező „kis- nacionalizmusok”, mind a nemzetközi szervezetek, pénzintézetek, sajtóközvélemény mondialista-multinacionalista szellemisége most az urbánus oldalnak biztosítja azt a félelmet gerjesztő hátteret, amilyenek a nácizmust érezhette a népiek mögött Ignotus vagy Fejtő. A nagy különbségek mellett a legnagyobb, hogy míg az eredeti népi-urbánus ellentét megmaradt merőben szellemi természetű világnézeti vitának, az új „ forduló” gyakorlati politikai színterén zajlik. Pártpolitikai érdekek fűződnek a másik fél megsemmisítéséhez, s eszközök is vannak hozzá. A tét nem pusztán a közgondolkodás befolyásolása, hanem a hatalom megszervezése és megőrzése. Egyébként vita már nincs is. Nyilatkozat-háború van és nyilvános levelek. Ezek írói hol széplelkű idealistának tűnnek, hol fölhergelt pártszolgálatosok a dörzsölt politikusok udvartartásában, s hát még minek tűnnek a politika finanszírozói, a pénz és a hatalom igazi gazdái szemében?! Kikerül tehát kidolgozatlan jószándékaival, partnerei iránt alapvetően jóhiszeműen egy írócsoport a politika porondjára 1987—1988- ban, s kilencvenben az ő erkölcsi tőkéjével választási győzelmet arat egy párt. Az űj párt új elitje a hatalmi pozícióban villámgyorsan profivá válik, ez a feladatuk, ez az ország érdeke. Ellenfeleik ugyan mindvégig kéjjel ledilettánsozzák őket, nem is hatástalanul, mert a közvéleményben egyre kevesebben hajlandóak azt is észbevenni, hogy épp újsütetű politikusságuk volna a garancia arra, hogy valóban új leosztást akarnak, új paklival, de épp a népi értelmiség jól lemérhette profizmusukat az áron, amit ezért fizetni kellett. Az Antal 1-kormány nemcsak azért távolodott el az eredeti népi programtól, mert a kormányfő inkább kereszténydemokrata, mint plebejus-népi alkatú volt, hanem mert megadta magát - meg kellett adni magát? - annak a realitásnak, hogy a korábbi pártállami helyzeti előnyök haszonélvezői legális tőkés partnerként tartják kézben a gazdaságot, s a népi illúziók tragikomikussá váltak. A népi értelmiség mindenestre sarokba szorult. Ha meghasonlott is viszonya a belőle sarjadt kormányzat politikájával, felelőséget érzett 136