A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)

NÉPRAJZ - Felletár Béla: Hódmezővásárhely vallási néprajza

mög lőtt mondva, minálunk nem lőhet káromkodni. (M. Marika néni, 1915. kát. Szikáncs)

Ezt a fejezetet két bajelhárító eljárással zárjuk, amelyekben sajátos módon keveredik a pogány mágia és a keresztény ima. A viharüzésnek voltak tiszta pogány mágiái, de Zs. E. (1903. kát. Mindszent) közlése szerint volt a faluban egy Mihály bátyó, aki „mikó nyáron jeges fölleg közelödött, féreállt (a mezei munklatársaitól) olyan 10-15 lépésre, osztakkor nézött a föllegre, háromszor körösztöt vetött rá mög imádkozott: Oszlassa el az Atya! Oszlassa el a Fiú! Oszlassa el a Szentlélek Úristen!” Mihály bátyó katolikus volt, ellenben T. Imréné (1922. ref. H.) mártélyi református anyósától, Tárkány Szűcs Jusztinától tanulta a kelésről való ráolvasó imádságát:

Mikor az Úr Jézus Krisztus a földön járt vala

Jámbor gazdától szállást kért vala

Jámbor gazda adott neki szállást

De a gazdaasszony az a rossz gazdaasszony

Kü derékajjat kűpámát adott a Jézus Krisztusnak

Az Úr Jézus Krisztusnak azon az éccakán nem vala

sömmi nyúgodalma

Úgy né lögyön ennek a kelésnek sömmi nyúgodalma Innen elmúljon itt né fájjon Innen elmúljon itt né fájjon

A közösségi élet szokásrendje - templom, gyülekezet, egylet stb.

„A református hitélet középpontjában a vasárnapi istentisztelet áll, annak pedig a prédikáció a legfontosabb része... és annak szellemében való élés otthon.” (nt. Rapcsák Péter ny. ref. lelkész közlése.) Katolikusoknál még fokozottabban fennáll ez, amennyiben a vasárnapi szentmisén halálos bűn terhe mellett kötelező a részvétel. Az egyház és a család is erre nevelte tagjait. A nép vallásos, egyházias része ezzel azonosult. Cs. Sz. Imre bácsi (1907. ref. Vereskutas), aki több szép vallásos tárgyú verset is írt, így nyilatkozik a templomozásról: „Én szerettem templomba mönni... mán fiatal koromban is részt vöttem az

116