A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)

NÉPRAJZ - Felletár Béla: Hódmezővásárhely vallási néprajza

Úrvacsorán... a templom fönntartásáhon... a magam szögény töhetsége.. nem tagadtam mög sohasé.” Tanyán lakó katolikus adatközlőink elmondták, hogy minden vasár- és ünnepnap bejártak a városba misére - vagy Vásárhelyre, vagy ha közelebb volt Mágocs, Földeák, akkor oda. Abban az időben, míg volt elegendő pap, a távoli tanyaközpontokba bizonyos időközökben kijártak misézni, istentiszteletet tartani, az iskolaépületekben - Csajágon, Csókáson, Mártélyon (amíg nem volt templom) stb. Emlékezetes marad Mártélyon Karasszon Dezső lelkész működése a háború utáni években: háziistentiszteleteket tartott. „Máj csak mindön este vót istentisztölet, hol a határnak az égyik részin, hol a másik részin. Ott aztán vótunk 30-40-en... Az úrvacsorakenyeret azt igöncsak úgy adtuk össze, a bort is. Akkor a gyerökök jártak hittanra. Szeretetvendégségök is vótak. Műsor is vót rajta.” (A. Sándor 1910. ref. Mártély) A templom, imaház, de különösen a berendezés, amire a pénzt rendszerint a hívek adták össze (faluhelyen), féltve őrzött kincsük volt. A 60-as években kezdték modernizálni a mártélyi és a székkutasi templomot, cserélni a régi berendezést (csillárt, szőnyeget, stációt stb.). Az öregek szívén ma is gyógyíthatatlan fájó sem. Nem is tudnak belenyugodni.

„Az egyház hatását, az egyháziasság megnyilvánulását jelentette a reformátusoknál a pap meghívása, jelenléte családi eseményeken - keresztelőn, esküvőn, névestén. Szintén az egyházhoz való tartozás formája volt a presbiteri intézmény, az ilyen ügyekben való foglalatosság.” (nt. Rapcsák Péter közlése) A katolikusságnál is fennállt ez, de nem volt akkora súlya. Az egyháztanácsnak nem volt (nincs) önálló döntési joga. A tanácselnök nagy tekintélyt élvezett, a plébános mint egyházi elnök mindig adott a véleményére. Tanyai híveket csak akkor látogatott meg a pap, amikor kint misézett és utána valamelyik család meghívta ebédre. A lakásszentelés mint vendégeskedési alkalom tanyán nem volt divat, városon is inkább polgári körökben.

Fontos szerepet játszottak, az egyház társadalmi jelenlétét reprezentálták a vallási (hitbuzgalmi) egyletek, társaskörök, énekkarok. A tárgyidőszakban annyi volt belőlük, hogy számbavételük szétfeszítené e dolgozat kereteit. Meg kell mégis említeni a Soli Deo Glóriát, a Református Keresztyén Ifjúsági Egyletet, a Református Nőegyletet, a

117