A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
HELYTÖRTÉNET - Kruzslicz István Gábor: Halászat Hódmezővásárhelyen a 18-19 században
Halfeldolgozás, kereskedelem Károlyi Sándor 1725-ben és 1730-ban készült halászati utasításaiból62 szemléletes képet kaphatunk a földesúr halászati üzemének működéséről, a halak konzerválásának, szállításának módjairól. A halat elevenen, vagy sózott állapotban, esetleg szárítva szállíttatta. A harcsát általában lesózva, vagy szárítva, a vizát, tokot, menyhalat elevenen, lajtonos kocsikban vitték a bárkákhoz. A Dunán várakozó bárkák Komáromba szállították tovább a halakat. Ha melegebbre fordult az idő és a szállítás később történt, a halat felhasogatták, besózták és hordókba rakták. A sózott hal vizét hetenként leengedték és megújították. A földesúr bárkákat, lajtonokat, vasas kocsikat csináltatott. A lajtonokat vas abroncsok fogták össze. A halak berakásához merítő vödröket, merítőhálókat használtak. Téli halászatkor a kifogott halat, ha elevenen akarták szállítani, nem hányták ki a jégre, hanem amíg a lajtonos kocsik meg nem érkeztek, kece hálókban tartották. Melegebb időben a lajtonok mellé jeget raktak. Az eleven halakat fajtánként külön bárkákban tartották, mindennap kétszer átvizsgálták, a bágyadtakat kiszedték, felhasították és a középszerű vagy kisebb halakkal besózták. A 19. század elejétől, de már korábban is kezdetét vette a bérlő halászat. Vásárhelyen a halkereskedők, halászok, tehetősebb gazdák bérelték ki a vizeket, bekapcsolódva a halkereskedelembe, nagyobb távolságra is szállíttattak. A bérelt vizek közelében álltak a halhasító tanyák, ahol a halakat feldolgozták. A halhasítást főleg asszonyok és lányok végezték, akiket a bérlő fogadott fel. Halhasítók és sózóhelyek voltak a Káposztás temető alatt, a „Hold-Köldökön”, Kopáncson, Ludváron, Mélysárban, és a mai villanytelep helyén a népkerti állomásnál. Zaka Pálné Gy. Molnár Sára, aki 1856-ban született, még visszaemlékezett a halhasításra. (Az alábbi idézetet Kiss Lajos jegyezte fel.) „Amikor Ficsér Tóth János és Nagy András János voltak a bérlők, a Tiszát és a Kérőt árendálták, 24 halász mellett 24 hasítólányt és 3-4-5 sózó embert alkalmaztak. A Tisza parton nagy kunyhó volt, a halbelet hányták a Tiszába. A lányok a csónakban álltak, formátlan hosszú késsel kaparták, tisztították a pikkelytől, síkálóval a belső részét kitisztították a vértől, a sózó embörök besózták, azután 51
