A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
HELYTÖRTÉNET - Kruzslicz István Gábor: Halászat Hódmezővásárhelyen a 18-19 században
Érdekes színfoltja a vásárhelyi halászat történetének Sculhof Béla kísérlete a mesterséges haltenyésztés meghonosítására. A Tisza szabályozásával lecsökkent halászóvizek ellensúlyozására 1887-ben a népkert keleti végénél a közfürdő mellett a hódtói kistiszai csatornáig elnyúló kigödrözött területen halastavat létesített. A halastó a város második ártézi kútjának felesleges vizéből nyerte a szükséges vízmennyiséget. Az 1208 négyszögölnyi területen létrehozott mesterséges tó nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A halak részben elvesztek, részben nem fejlődtek megfelelően. A hiányos feltételek miatt, a kísérlet kudarcot vallott. 1888-ban írja a polgármester: „A halászat városunk lakosai által csak igen jelentéktelen mérvben gyakoroltatik, minek oka az, hogy a Tisza folyó távolabb esik, de meg amióta a Hód tava ármentesíttetett, lakosaink mindinkább kevéssé foglalkoznak halászattal.”59 Az 1890-es években már egyre nyilvánvalóbbá válik a halászat hanyatlása, melynek elsődleges oka a Tisza szabályozása következtében beállott változás. A természeti környezet átalakult, az ártéri és az ártéren kívül eső vizek fokozatos eltűnésével ezek a földek nagyrészt jóminőségü termőföldekké alakultak át. A Hód-tó a 19. század második felében száradt ki. A Tisza szabályozások következtében Rétkopáncs, Gorzsa, Batida, Szentkirály nagyrészt vízmentessé váltak. A Téré, amely hajózható víz volt, torkolatánál eltöltve elsekélyesedett. A Kistó-ér, melyet a Hód- tótól a hajdai töltés választott el, és amely a Kútvölgyi-érrel egyesülve Békés megye felé tartott, szárazabb időszakokban szintén kiszáradt. De ugyanez történt a többi néhány évtizeddel azelőtt még halászható vízzel is. Erre a sorsra jutott a Porgány, a Kövecs-ér, a Sarkaly-ér stb.60 A halászat egyre inkább a folyóba szorult vissza, ami kedvezőtlenül hatott a halak szaporodására, és aminek következtében a halak száma fokozatosan csökkent. Az ikrák lerakásának és a halivadékok fejlődésének kedvező, könnyen átmelegedő partmenti vizek eltűnése, a minden évben beköszöntő tavaszi áradások kiterjedésének és idejének lecsökkenése a halászatra nézve kedvezőtlen helyzetet teremtett. Igaz, hogy a lelkiismeretlen bérlők, orvhalászok, a hanyag ellenőrzés is jelentős károkat okozott - és amelyek megszüntetésére 1893-ban a földművelésügyi miniszter szigorú intézkedést kért a tanácstól61 — az alapvető okokon azonban már nem lehetett segíteni. 50
