A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
HELYTÖRTÉNET - Kruzslicz István Gábor: Halászat Hódmezővásárhelyen a 18-19 században
ben Károlyi József árváinak gyámjától gróf Waldstein Emánueltől a licitáción legtöbbet ígérő Borotvás József vásárhelyi lakos és társai, Majsai Pál és Kecskeméti László vették bérbe a halászó vizek és tavak halászatát. Az 1799. évi árendában felsorolt vizek szerepeltek itt is, kivéve a Laponyát, Horgonyát, a Sulymos tavat és a Nagy Sár tavat. Szerepel a „város alatt lévő Hold tó”, amelybe a Kis-tó torkollott. Az árendát három esztendőre kapták olyan feltétellel, hogy az összeget akkor is ki kell fízetniök, ha a három év nem lenne kedvező a halászatra. Az árenda összege igen magas, 2301 Ft volt. Az árendátor megkapta a Tiszán lévő kecéket és két nagy hálót tarthatott külön fizetség nélkül. A feltételek között szerepelt az is, hogy minden pénteken és böjti napokon, nagyböjt idején hetenként kétszer elegendő hallal lássák el a piacot, limitáció szerint ámljanak. Amennyiben a feltételeket nem teljesítették, a halászbíró testi büntetést szabhatott ki.44 1821 -ben a tanács ismét alul maradt, az árendát Vodiáner Fülöp és társa szerezte meg. A lakosság állandó jellegű panasza, hogy az árendátorok a városban egyáltalán nem árulnak halat, hanem innen elszállítják és az úriszék által kiadott limitációt sem tartják meg.45 A tanács még ebben az évben határozatot hozott a halsózóknak Ludvárból és a Mártélyi laposból való kitiltására a rétben elkövetett kártételek miatt.46 Az 1772. évi urbárium a halászatot földesúri jogként értelmezte, aminek következtében a földesurak mindenütt akadályozták jobbágyaikat a szabad halászat gyakorlásában. Nem meglepő, hogy az 1848. évi márciusi események hírére Vásárhelyen a lakosság elpusztította az árendátorok rekeszeit, halfogó eszközeit, szárítóit, a disznókat a tavakba engedte és a tavak fenekét felduratva a halakat feletette. A bérlő halászait halállal fenyegetve akadályozta meg a halászat folytatásában. Az árendátor kérte a földesúrtól, hogy az elmúlt évi haszonbéres tartozásába befizetett 2745 Ft-on felül maradó 1755 Ft-ot engedje el, és az 1849. évtől kezdődően, mindaddig, amíg a halászat zavartalanná nem válik, csak évi 2000 Ft-ot kelljen fizetni.47 A magas bérleti összeg miatt csak jelentős pénztőkével rendelkező vállalkozó, leginkább halkereskedéssel is foglalkozó szerezhette meg a halászóvizek bérletét. Halbőség idején a jó piaci kapcsolatokkal rendelkező bérlők igen nagy jövedelemre tettek szert. Az alsó Tisza 47
