A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
HELYTÖRTÉNET - Kruzslicz István Gábor: Halászat Hódmezővásárhelyen a 18-19 században
Porgányban egy-egy főzetre való halat, különben akit ott találtak, megbüntették.35 1799-ben Krecsmáry András inspektor Lázár János halászbérlőnek adja árendába a város határában lévő halászó vizeket: a Térét, Barczi fokot, Kollan tavat, Hosszú tavat, Laponyát, Horgonyát, Sulymos tavat, Nagy sár tavat, Töringet, a Gyevi határszélen levő Gyantát, Vaj erét, Porgánt, Hód Köldököt, Bat erét, Lőrincz eret, az egész Nagy Tavat (Hód tó), a Kender tavat, a Solti lapost és a Körtvélyes tavat, melyet Horgos tónak neveznek. A földesúr az árendát az összes vizekre két év időtartamra kötötte Lázár Jánossal és a hozzá tartozó „Halász Kompániával”. Az árenda összege 300 Ft volt, melyet négy részletben kellett kifizetni, ezen felül Derekegyházára a nagyböjt idejére három akó sós halat, valamint minden alkalommal, amikor úriszéket tartottak, vagy az uraság Derekegyházára érkezésekor a konyhára elegendő halat és rákot kellett szolgáltatniok. Az árenda feltételei között szerepelt az is, hogy a piacot minden pénteken és böjti napokon elegendő hallal lássák el. A földesúr számára nagyon fontos volt az „usus”, a szokásjog fenntartása. Ha illetéktelen odamerészkedett, azonnal jelenteniök kellett. A Tiszán csak kecével és pirittyel halászhattak.36 Azzal, hogy a földesúr a tulajdonába tartozó vizeket helyi, vagy idegen bérlőknek adta bérbe, a bérlők egyedüli jogává vált az árendált vizek használata. Mivel a Hód-tó is a bérelt vizek közé tartozott, a 18. század második felére a jobbágyok teljesen kiszorultak a szabad halászat gyakorlásából. A tanács 1792-ben arra kényszerül, hogy a köznép nevében kérelmet intézzen földesurához, Károlyi Antal özvegyéhez. A tanács leveléből kitűnik, hogy a város határában fekvő vizeknek a múlt évben kiadott árendáját a bérlők, a halak fogyatkozása miatt nem új ították meg. Mivel az árendátorok ezekben a szűkös esztendőkben azt a kevés halat is, amit fogtak, vidékre szállították és a város lakossága még a pénzéért sem jutott halhoz, ezért a tanács árendába kérte a Tiszának a város határába eső részét „minden nemű halászó ágazataival, fenekeivel” együtt. Az árendáért 6 évre 250 Ft-ot, vagy 10 évre 300 Ft-ot lett volna hajlandó fizetni.37 Még ez év júliusában kérte a tanács a lakosság részére a Hód-tó egy kijelölt szakaszának (Pap erdejétől az új töltésig) szabad halászatát. Az árendátorok nemcsak a Hód-tó halászatából szorították ki a lakosokat, 45
