A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 1996 (Hódmezővásárhely, 1996)
HELYTÖRTÉNET - Kruzslicz István Gábor: Halászat Hódmezővásárhelyen a 18-19 században
halászni Körtvélyesig és a Tisza menti faluig, ahol már sokszor fogtak szép harcsát és pontyot.20 Az 1715. évi és 1720. évi országos összeírások szerint a halászat nem volt jelentős, a lakosság nem eladásra halászott. A Tisza árterében és más halászó vizekben való halászattal csak saját szükségletét biztosította. Földesúri halászat Károlyi Sándor, - 1722-től Vásárhely földesura - kezdte el a halászóvizek intenzívebb hasznosítását. 1723-ban még elismerte a halászóvizek szabad használatát, 50 db szárazhal és 3 akó sós hal beszolgáltatása ellenében.211725-ben kelt halászati utasításában viszont megtiltotta, hogy a halászati idény beindulásakor saját halászain kívül bárki is halászhasson. A korlátozás csak időleges volt, mivel a földesúr halászata után a lakosság is halászhatott. A feltétel az volt, hogy a saját szükségletén felüli halat nem adhatták el idegennek, hanem a minőségtől függően százát 6 és 7, legfeljebb 8 Ft-ért a földesúr vásárolta fel. Ha valaki a tilalmat megszegte, 12 Ft-ra büntették. Károlyi Csongrádon, Mindszenten és Vásárhelyen konvenciós halászokat fogadott, akik fejenként 12 Ft-ot és 3 köböl búzát kaptak fizetésül, azonkívül a kifogott halból minden tizedik az övék volt, melyet a földesúmak kellett pénzért átadni. A halászoknak jelenteni kellett az uraság tisztjei felé a halászat idejének közeledtét. Vigyázniok kellett, hogy a földesúr halászata előtt senki ne halászhasson. Aki ezt megszegte és rajtakapták, hálóját és a halat elvették tőle és 12 Ft-ra büntették. Ha a földesúr befejezte a lehalászást, a lakosság szabad halászata következett. A konvenciós halászoknak kellett arra is ügyelni, hogy a lakosok a halakat idegeneknek el ne adják. A szigorúságot az magyarázza, hogy a földesúr minél nagyobb mennyiségben kívánta a halakat értékesíteni. Amint arra lehetőség nyílt, nyomban hozzálátott halászati üzemének megszervezéséhez. A Tiszán kecével, boné hálóval és gyalommal halásztatott. Mivel a konvenciós halászok száma kevés volt, ún. segítőket is kellett alkalmazni. A nagyhálóval csak több ember tudott bánni, a segítőket pénzzel fizették. Csongrádon, Sassnál, Szentesnél, Vásárhelyen a földesúr nagy öreg bárkákat tartott, külön a potykának, a kecsegének, a menyhalnak. 41
