Szemészet, 2022 (159. évfolyam, 1-4. szám)

2022-06-01 / 2. szám

Proliferativ vitreoretinopathia tozza a látásfunkciót PVR követ­keztében, a retina felszínén vég­zett manipuláció az idegrostréteg közvetlen károsodásához vezet, amely a látóideg sorvadását ered­ményezi. A szekunder glaukóma és a szilikonolaj használata to­vább fokozzák a sorvadást. • Subretinális vérzés, PFCL vagy szilikonolaj-retenció: A retinasé­rüléseken keresztül előfordulhat ilyen szövődmény, amely a reti­nát károsító hatású. • Chorioidea-abláció, suprachorioi­­dális vérzés: A hyperaemiás ér­hártya, a bedomborítás és a subretinális manipuláció során kialakulhatnak. Funkcionális és anatómiai eredmé­nyek Az ellátás célja a jó látásfunkció helyreállítása, amely nem választ­ható el az anatómiai állapot resta­urációjától. Anatómiai sikeren ért­jük azt, ha a retina fekvő helyzetű a szilikonolaj eltávolítása után. A retinaleválás esetében az „Egyetlen műtét utáni anatómiai siker - Single surgery anatomical success (SSAS)” arány mutatja meg az anatómiai si­kert, amennyiben több műtétre is szükség van, akkor az „Összességé­ben elérhető anatómiai siker - Ove­rall anatomic success (OAS)”. A si­ker tekintetében a beavatkozások/ reoperációk száma is mérvadó. A sok esetben többszöri műtét mel­lett a PVR-retinaleválások esetében mintegy 40%-ban érhető el hosszú távon stabil retinahelyzet (20). A PVR beosztásában is szereplő an­terior PVR általában kedvezőtle­nebb prognózist jelent (46). Az ese­tek és a követési idő különbözősége miatt nagyon tág határok között olvasható adat az anatómiai sikerről (34). A PVR nagymértékben rontja a kimenetelt, de a korai posztoperatív PVR nehezen jósolható előre (43). Az életkor is befolyásolja a műté­ti sikert a kiindulási állapoton kí­vül. Külön csoportot képeznek a gyermekek, Brown és munkatársai a fiatal felnőttek (18-30 év) cso­portját vizsgálta (7). Nagy arány­ban végeztek külső bedomborítást önmagában, vagy vitrectomiával kombinálva. Az SSAS bedomborító műtétek esetén 74% és kombinált műtét esetén 64% volt, az OAS 93% és 100% volt ugyanebben a csopor­tosításban. Eseteik között a 18-30 éves korosztályban preoperatív PVR C már jelen volt 26-38%-ban, ami magasabb, mint az átlagos élet­korban jelentett 5-12% (45, 25, 21). Amennyiben a pre- és posztoperatív PVR-rátát elemezték, PVR 61%-ban fordult elő, ami igen magas arány, a gyermekkorban jelentett 20-60%­­nak felel meg (40). Nem eldöntött vita a mai napig sem, hogy PVR esetében a primer bedomborítás (elsősorban cerclage) javítja-e a vitrectomia sikerét, aho­gyan a szilikonolaj használata, kü­lönösen az alsó retinafélre terjedő PVR esetében mikor indokolt. Szá­mos kérdést vet fel a nehéz szilikon­olaj felhasználása, amely szintén megosztja a vitreoretinális sebészek közösségét. Az FDA nem hagyta jóvá mindeddig használatát, így az USA-ban készült statisztikák ér­telmezésénél ezt is figyelembe kell venni. Patel szerint a külső bedom­borítás sikertelensége esetén az ana­tómiai és funkcionális eredmények korlátozottak (36). A funkcionális siker elsődleges fok­mérője a visus, amelynek feltétele a makula fekvő helyzete és meg­tartott szerkezete. Kedvező ana­tómiai siker (fekvő retina) eseté­ben is számolnunk kell epiretináis membrán, pigmentatrófia, cisztoid makulaödéma, subretinális fibrosis lehetőségével, amelyek korlátozzák a látásfunkciót. A biomikroszkópo­­san látható kóros eltéréseken túl a képalkotó vizsgálatokkal (makula és papilla OCT, autofluoreszcencia, fluoreszcein-angiográfia) és funkci­onális vizsgálatokkal (látótérvizs­gálat) kimutatható az esetleges ma­radandó károsodás. A 0,02 látóélesség elérése általában 40-80%-ban sikeres PVR esetében, a műtétek számának növekedésével a várható látóélesség általában csök­kenő tendenciát mutat. A látóéles­ség teljessége esetén is előfordulhat a kontrasztérzékenység csökkené­se, látótérszűkület, színlátászavar, torzlátás stb. Fontos tényező a ma­kula állapota a műtét ideje előtt, il­letve ezzel összefüggésben a kiindu­lási visus (33). Israilevich és munkatársai a retinec­­tomiát igénylő PVR sikerességét ér­tékelve megállapították, hogy jobb posztoperatív látóélességet tett le­hetővé a kisebb kiterjedésű retinale­válás, a primer és az ismételt leválás miatt végzett műtét között eltelt rövidebb idő és a jobb preoperatív visus (19). Anyagukban több mint 5000 esetből 345 esetben végeztek retinectomiát. A retinectomia mel­lett is elérhető volt 0,3-nél jobb vi­sus az esetek harmadában. Echegaray és munkatársai a sclera­­bedomborítással kombinált vitrec­tomia és az önmagában végzett vitrectomia összehasonlítása kap­csán azt tapasztalták, hogy a meg­lévő PVR rossz prognosztikai jel, mintegy 1,5-2 szeresére növeli az is­mételt retinaleválás valószínűségét, illetve a műtét sikertelenségét (12). Mindkettő esetben hatványozottan növekszik a gyengébb látásfunkció kockázata. A fentiekben elsődlegesen a reti­naleválás kapcsán kialakult PVR- ről ejtettünk szót, de az anatómiai és funkcionális siker tovább romlik uveitis (különösen nekrotizáló reti­nitis) esetében, hiszen a citokinfel­­szabadulás és a hegesedési hajlam kifejezettebb. A PVR speciális ese­tét jelenti a nekrotizáló retinitis, amely során elsősorban a perifériás retina területén pókhálószerűen el­vékonyodik a retina szerkezete. A retinális vasculitis további nehéz­séget okoz, hiszen az iszkémia és a gyulladásos citokinek koncentráció­ja magas. A diabéteszes retinopathia prolife­rativ formája is említendő ezen a helyen, ahol az iszkémia krónikus fennállása és a sebgyógyulási zavar kifejezett proliferációk megjelenését és trakció kialakulását eredményezi. A proliferativ diabéteszes retinopa­thia és a PVR kialakulásában nagyon hasonló faktorok játszanak szerepet. / \ • 59 ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom