Szemészet, 2021 (158. évfolyam, 1-4. szám)
2021-09-01 / 3. szám
Veleszületett szemhéjcsüngés reoperéciója 2. ábra: Kötőhártya felől végzett levatorredőzés előtti Ca) és utáni [b) képek. Huszonnyolc éves betegünk vizsgálatakor a jobb felső szemhéj alacsony pozícióban volt [felső margóreflex-távolság = 2 mm) ~7 mm-es levatorfunkcióval (a). A kötőhártya felől végzett levatorredőzés után 2 év elteltével a felső margóreflex-távolság 4 mm volt, a szemhéj kontúrja szabályos, a szemhéjak magassága közti aszimmetria nem haladta meg az 1 mm-t Cb) jobb oldali 3 mm-es közepes fokú szemhéj csüngés és jó leva torfunk ció mellett, altatásban Fasanella- Servat-műtét történt klinikánkon. A Fasanella-Servat-műtét után 3 héttel az operált szemhéj magassága csaknem azonos volt az egészséges oldalival (1. a és b ábra). Jelen tanulmányunkhoz elvégzett első vizsgálatakor a szemmozgások ellenőrzése során felfelé tekintéskor a jobb szem elmaradt, a beteg kisfokú, nem zavaró kettősképet jelzett. Vizsgálatunkkor a jobb felső szemhéj alacsony pozícióban volt (felső margóreflex-távolság = 2 mm), 7 mm-es levatorfunkcióval (2. a ábra). A bal oldalon a felső margóreflex-távolság 4 mm, a levatorfunkció 14 mm volt. Autorefraktometria jobb szemen +1,75 D hypermetropiát és -5,0 D astigmiát mutatott 15 fokban, bal oldalon sphericus vagy cylindricus fénytörési hiba nem volt mérhető. Korrigált látóélessége a jobb oldalon 0,15, bal szemen korrekció nélkül teljes volt. Jobb oldalon VIII óra irányában a limbustól kezdődően finom subepithelialis homály látszott, amely a szaruhártyacentrumot megközelítette, de nem érte el (feltehetőleg a korábbi epidermoid ciszta helye). Egyébként az elülső és hátsó szegmentumban kóros eltérés nem igazolódott. Ezután végeztük el kötőhártya felől a levatorizom-redőzést, helyi érzéstelenítésben. Műtéti technika Az aszepszis szabályainak megfelelő lemosás és izolálás után a műtét első lépéseként helyi csepp- és infiltrációs érzéstelenítést végeztünk. A cseppérzéstelenítést Humacainnal (oxibuprokain-hidroklorid 4 mg/ml, TEVA, Debrecen), az infiltrációs érzéstelenítést 2% Lidocain-0,001% Adrenalin (lidokain-hidroklorid/epinefrin 20 mg/0,01 mg/ ml oldatos injekció, EGIS, Budapest) valamint Naropin (ropivakain-hidroklorid-monohidrát 7,5 mg/ ml oldatos injekció, AstraZeneca AB, Södertálje, Svédország) 1:1 arányú keverékével végeztük. A helyi érzéstelenítőt a felső szemhéji redő mentén és a praetarsalis régióba subcutan (1 ml), valamint szemhéjkifordítást követően a tarsus feletti részen subconjunctivalisan (0,5 ml) fecskendeztük be. A szemhéjszéli sul cus intermarginalisba 4/0-ás selyem (Ethicon, Sommerville, NJ, Amerikai Egyesült Államok, Silk, fekete, hagyományos vágótű, 26 mm, 3/8 kör, 45 cm, kód: W536H) eltartóvarratot helyeztünk, majd a szemhéjat Desmarres-kanál segítségével kifordítottuk. A conjunctiván óvatos diathermiát alkalmaztunk közvetlenül a tarsus felső széle felett és annak mentén, az epithelialis sejtek eltávolítása céljából, a későbbi varratok behelyezési pontjain. Közvetlenül a tarsus felső széle felett és annak mentén kötőhártya-metszést ejtettünk 15-ös szikével. A ■'154; X / Müller-izmot és a conjunctivát egyben, összetett lebenyként választottuk le a „fehér vonal” azonosításáig, ami a levatoraponeurosis hátsó határát képezi. Tovább haladtunk a preparálással az aponeurosis hát só felszíne és a conjunctiva közt, amíg fel nem tártuk a levator izom hátsó felszínét. Ezután duplatűs, 5/0-ás Vicryl varratot (Ethicon, Co ated Vicryl, polyglactin 910, festetlen, S-24, spatulatű, 8 mm, 1/4 kör, 45 cm, kód: W9753) helyeztünk a tarsus centrális csúcsával egybeeső vertikális vonal mentén a levator izom hátsó felszínébe a fehér aponeurosis kezdeténél 3-4 mmrel feljebb. A tűt kétszer öltöttük át a levatoron, figyelve arra, hogy az részvastagságú öltés legyen. Ezután a tarsus felső határa alatt, de attól 1 mm-en belül a varrat mindkét végével átöltöttünk a tarsuson, és a bőrön keresztül jöttünk ki a szemhéji redő területén. Fontos, hogy mindkét varrattal ugyanazon a ponton lépjünk át a bőr felszínére, hogy lehetővé tegyük a megcsomózott varratvégek elbújtatását. Az első varratpár masnira kötése után magasság- és kontúrellenőrzést végeztünk, amelyet megfelelőnek találtunk. Mielőtt véglegesre kötöttük az első varratpárt, egy második duplatűs varratot helyeztünk el az elsőhöz hasonló módon, ugyanolyan magasságban a levator izom ban, de az elsőhöz képest 2 mm-en belül és mediálisan. Ezután a tarsu-
