Szemészet, 2020 (157. évfolyam, 1-4. szám)
2020-06-01 / 2. szám
Tear examinations at the Department of Ophthalmologyays EOP-ban emelkedett IL-lß, IL-6, IL-13, IL-17A, IL-18, TNF-a, és kemokin (C-C motif) ligand 5 (CCL5) szintet találtak, és pozitív korrelációt igazoltak a klinikai aktivitás és az IL-6 és PAI-1 release között. Ezen eredményekből azt a következtetést vonták le, hogy EOP-ban a könnyfilm citokinösszetétele megváltozik, és az IL-6-szint hasznos indikátora lehet a betegség aktivitásának (73). A „harmadik könnykutató generáció” a Szemklinikán Az elmúlt években a Szemklinikán már a „harmadik könnykutató nemzedék” is megkezdte vizsgálatait. Steiber Zita kutatótársaival együtt publikálta, hogy terhesekben a gesztációs idővel ugyan nő a vér PAI-1, PAI-2, ösztradiol- és progeszteronszintje, de ez nem mutatható ki a terhesek könnyéből, felvetve a várandósság alatti kontrollált szemfelszíni proteolízist (61). Terhes nők könnyét spektrofotometriával tovább vizsgálva 26%-ban nem tudtak PAA-t kimutatni, amely felhívja a figyelmet arra, hogy terheseknél bármilyen elektív cornealis beavatkozás ellenjavallt (30). Kasza Márta és munkatársai 2015- ben publikálták, hogy retinalis vénás elzáródásban szenvedő betegek könnyében megemelkedik a VEGF- szint, amely a jövőben a makulaödéma súlyosságát és a terápia hatékonyságát is előjelezheti (47). Rentka Anikó kutatótársaival szisztémás sclerosisban (SSc) szenvedő betegek könnyében alacsonyabb VEGF-szintet talált, amelyet a betegek csökkent könnyszekréciójával magyaráztak (56). A C-reaktív protein, az IFNy-indukált protein-10 és a monocyta kemoattraktáns protein-l-szintje jelentősen emelkedett volt a betegek könnyében, amely jelzi, hogy számos gyulladásos mediátor játszik szerepet az SSc szemészeti patológiájában; továbbá ezek jövőbeli terápiás célpontok is lehetnek a szemészeti tünetekkel rendelkező SSc-s pácienseknél (57). Ugyanez a kutatócsoport a száraz szem objektív és szubjektív tünetei közötti asszociációkat is vizsgálta SSc-ben (59), majd dermato- és polymiositisben, valamint gyulladásos bélbetegségben (IBD) is vizsgálták a száraz szem jeleit. IBD esetén negatív korrelációkat találtak a cornealis paraméterek és a Schirmer-I-teszt értékei között. Az IBD-s betegek corneáját vékonyabbnak találták, s véleményük szerint a csökkent könnymenynyiségnek egy ráadás hatása lehet a cornea elvékonyodásában (2, 33, 42). Ezen túlmenően Kemény-Beke Adám a társintézetekkel együtt obstruktiv meibom-mirigy-diszfunkció esetén a könny clearance-t is vizsgálta és hosszabbnak találta az egészségesekhez képest, amely valószínűleg a könny orrüreg felé történő csökkent elvezetésével magyarázható (1). 2016-ban a jelen cikk szerzője kutatócsoportjával publikálta a könnyből kimutatható eltéréseket a pellucid marginális degeneráció és a keratoconus viszonyában. Az MMP-9 szintje, valamint az MMP-9 és a TIMP-1 aránya között különbséget tudtunk kimutatni a kétféle cornealis ectasiában (55). Ezen felül egy másik vizsgálatunkban, ahol különböző súlyosságú KC-s pácienseket vizsgáltunk, számos szignifikáns pozitív asszociációt figyeltünk meg a különböző mediátorpár-koncentrációk esetében. Továbbá szignifikáns pozitív korrelációt találtunk egyes Pentacammal mért paraméterek és könnyben lévő mediátorok, pl.: a Belin-Ambrósio deviációs index és IL-8/MMP-9, valamint a legmeredekebb tengely mentén mért törőerő és az MMP-9 között. Szignifikáns negatív kapcsolatot figyeltünk meg a legvékonyabb corneavastagság és az IL-8/t-PA viszonyában. Ezen felül számottevő asszociációt észleltünk a mediátorpárok (IL-6 és IL-8; CCL5 és IL-8/MMP-9; TIMP-1 és MMP-9/- 13/t-PA; t-PA és IL-8/CCL5/PAI-1), valamint a KC súlyossága összehasonlításában. Az asztma és a KC súlyossága között is szignifikáns pozitív korrelációt tártunk fel. Vizsgálatunk eredményeiből látható, hogy a különböző mediátorok együttműködve vesznek részt a KC patomechanizmusában, amelyben a gyulladás kulcsfontosságú szerepet játszik (54). Csutak Adrienne a Biokémiai és Immunológiai Intézettel együttműködve részt vett a humán B-defenzinek könnyből való vizsgálatában (45). Munkacsoportjával 2016-ban Alzheimer-kórban szenvedő betegek könnyében végzett kvantitatív proteomikai vizsgálatok eredményeit publikálta. Mivel jelenleg az Alzheimer-kór diagnózisa csak autopsziával 100%-os, így a könnyből történő, a diagnózist segítő biomarkerek meghatározása nagy jelentőséggel bír. A lipocalin-1, dermcidin, lizozim-C és lacritin kombinációja 81%-os szenzitivitással és 77%-os specificitással jelzi a betegséget (46). Időközben diabéteszes retinopathiáról, illetve a biomarkerek kvantitatív proteomikai meghatározásáról is jelent meg öszszefoglaló közleményük (23, 25). Ugyanez a munkacsoport lelkes fiatal kollegákkal kiegészülve, 2018- ban sebgyógyulási folyamatok biomarker-vizsgálatairól számolt be trabeculectomiát követően, amelyhez egy szenzitív, kis mintaigényű módszert, a Proximity Extension Assay-t alkalmaztak. A műtétet követő korai posztoperatív napokon jelentős IL-6 és MMP-1 szintemelkedést tapasztaltak, és a szövődménynyel gyógyult betegek mintáiban a sebgyógyulásban és gyulladásban szerepet játszó fehérjék nagyobb gyakorisággal és nagyobb menynyiségben fordultak elő (26). Ezt követően glaukómások könnyében és csarnokvizében kimutatható citokineket vizsgáltak, illetve ezek lehetséges biomarker szerepét diszkutálták trabeculectomiát követő komplikációk eseteiben. Jelentősen alacsonyabb IFN-y, granulocytamakrofág kolóniastimuláló faktor és IL-5-szinteket figyeltek meg azon páciensek könnyében, akiknél egy 72
