Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-05-01 / Suplementum I.
Kongresszusi összefoglalók Aim: A survey on the rote of electrophysiological examination in the diagnosis of possible causes of congenital nystagmus. Patients and methods: Electrophysiological examinations were performed on i5 children (0.5- 16 years, mean age: 6.8 years) in Z017- In non-cooperative patients LED or Flash stimulation, in cooperating ones standard VEP and ERG methods (ISCEV) were applied. At the selection of the methods and the evaluation of the results, the case and the family history, the refraction error, the ophthalmological findings of the retina and optic disc were taken into consideration. Results: Neurological examination, following the pathological VEP and normal ERG result, revealed cerebral malformation in a 5-month-old patient. In two patients optic nerve development anomaly was the cause of the nystagmus. In another one with extinguished ERG and VEP, the diagnosis was Leber's congenital amaurosis. The possible cause of blindness with nystagmus in one children was the mother's infectious disease. High myopia with retinal dystrophies occurred (in 2 patients), which differs from the degenerative myopia. Nystagmus can be the consequence of non-corrected high hyperopia or high anisometropia (3 patients). On five patients binocular VEP stimulation was done to decide, whether the nystagmus was due to amblyopia or organic causes. Conclusions: For the diagnosis of,, congenital nystagmus" alt the other ophthalmological and intracranial pathology have to be excluded. This requires good cooperation of the pediatric ophthalmologist and neurologist. In congenital nystagmus the OCT cannot give exact information on the pathological problems, only the electrophysiological examinations help the differential diagnosis. E03 Külső szemizmok ínhosszabbífcása szarvasmarha pericardium grafttai nagyfokú horizontális kancsalság esetén Maneschg Ottó Alexander, Knézy Krisztina, Maka Erika, Csorba Anita, Szabó Viktória, Nagy Zoltán Zsolt Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Budapest Bevezetés: A súlyos horizontális kancsalság korrekciója gyakran nehézségbe ütközik, főként a többször operált betegeknél és az izmok fibrózisát okozó kórképeknél. Ekkor az ín retropozíciója nehezen kivitelezhető, így a kancsalság megszüntetése nem lehetséges. Esetismertetésünkben súlyos konszekutív exotropia, valamint a külső szemizmok veleszületett fibrózisa (CFEOM) miatt operált betegek műtéti eredményeit mutatjuk be szarvasmarha pericardium allografttal történő ínhosszabbítás után. Módszer: A műtétet 2 betegen (15 éves lány 12 éves fiú) végeztük el a SE Szemészeti Klinikáján. A beavatkozás előtt az első páciensnél súlyos, 40°-os kancsalsági szögű konszekutív exotropia, míg a második, CFEOM miatt is kezelt, betegnél 30°-os exotropia állt fent. A betegeknél korábban klasszikus kancsalságellenes műtéttel megfelelő eredményt nem lehetett elérni. A műtét során a külső egyenes izom retropozícióját és az ín szarvasmarha pericardium allografttal (Tutopatch®) való meghosszabbítását végeztük. Pré-, és posztoperatívan vizsgáltuk a kancsalság fokát, a szemmozgásokat, a BCVA-t és a binokularitást. Eredmény: A műtét után a deviáció mindkét betegnél jelentősen csökkent és a kancsalsági szög fél éves posztoperatív követési idő után sem romlott. A betegek binokularitása és az első páciens BCVA értéke nem változott, míg a második beteg tompalátó szemén ez utóbbi 0,02-ről 0,08-ra javult. Sem intra-, sem posztoperatív komplikáció nem lépett fel. Következtetés: Hazánkban elsőként végeztünk szemizom ínhosszabbító műtétet szarvasmarha pericardium graft beültetéssel. Ez a technika egyaránt alkalmas a nagyfokú horizontális kancsalsági szög korrekciójára, valamint szemizom fibrózist okozó betegségek esetén. A beavatkozás ritkán jár szövődménnyel, a beültetett graft jól tolerálható, így nagy szerepe lehet a súlyos kancsalságban szenvedő betegek életminőségének javításában. EÖ3 Extraocular muscle tendon elongation with bovine pericardium patch for large horizontal squint angles, that cannot be operated by classic muscle recession. A case series Otto Alexander Maneschg, Krisztina Knézy, Erika Maka, Anita Csorba, Viktória Szabó, Zoltán Zsolt Nagy Semmelweis University, Department of Ophthalmology, Budapest, Hungary Background: Correction of very large horizontal squint angles may be difficult, especially in cases of reoperation or in fibrotic muscle diseases, where a larger recession of the tendon is not possible or insufficient to reach an acceptable alignment of the eyes. In these case series we show the clinical results of a new technique in severe consecutive exotropia and congenital fibrosis of extraocular muscles (CFEOM). Methods: We performed this procedure on 2 patients (female 15 years and male 12 years) at the Dep. of Ophthalmology of the Semmelweis University. At admission patient 1 had a severe consecutive exotropia of 40 degrees, patient 2 had a 30 degrees exotropia due to CFEOM. In both patients, more surgeries had been performed previously, but with dissatisfied results. We performed a recession of both lateral rectus muscle and a simultaneous elongation of the tendon with bovine pericardium allograft (Tutopatch®). We evaluated squint angle, bulbus excursion movements, best corrected visual acuity (BCVA) and binocularity pre- and postoperatively. Result: Acceptable alignment was achieved in both patients after 3 and 6 months, squint angle remained stable. BCVA in patient 1 was unvaried, in patient 2 the BCVA on the operated amblyopic eye improved from 0.02 to 0.08. We did not note improvement of binocularity. Intraoperative or postoperative complications were not reported. Conclusion: This new technique of tendon elongation using a bovine pericardium graft, firstly performed in Hungary, is applicable in large horizontal squint angles as well in other restrictive squints. Grafts are well tolerated by the patients, complications are seldom. The quality of life of these patients with complicated and severe squint problems may certainly be improved with this surgical method. EOA A gyermekkori uveitis klinikai jellemzői és terápiája Gaál Valéria1, Kiss Judit2, Mosdósi Bernadett2, Nyúl Zoltán2 'Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ, Szemészeti Klinika, Pécs "Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ, Gyermekgyógyászati Klinika, Pécs Bevezetés: Az uveitises megbetegedések kb. 10%-a fordul elő gyermekkorban. A korai diagnózis és terápia bevezetése alapvető fontosságú a szövődmények megelőzése érdekében. A kórkép hátterében állhatnak autoimmun betegségek, infekciók, de a folyamat etiológiája gyakran ismeretlen marad. Az autoimmun kórképek közül a JIA-hoz (Juvenilis Idiopathiás Arthritis) társult uveitis a leggyakoribb, de IBD (Inflammatory Bowel Disease), illetve Behcet-kór esetén is gondolni kell rá. Beteganyag módszer: Vizsgálatunk során a PTE KK Szemészeti Klinikáján és Gyermekgyógyászati Klinikáján 2013-2018 közötti időszakban uveitis miatt gondozott betegek adatait összegeztük. Eredmények: Nemi megoszlásban lényeges különbséget nem észleltünk, de JLA-hoz társult uveitis esetén női túlsúly volt látható. Az esetek kb.
