Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-12-01 / 4. szám

Factors influencing outcomes after vitrectomy for proliferative diabetic retinopathy magukra. A CLARITY beteganya ­gán végzett altanulmányban kimu­tatták, hogy retinális oxigenizáltság a PRP, illetve aflibercept kezelést követően nem különbözik lényege­sen egymástól, aflibercept kezelést követően a neovaszkularizáció gyorsabban regrediál. Ultraszéles lá­tószögű angiográfiával megmérték, hogy a papillán kialakuló prolife­­ráció esetén a legnagyobb az avasz­­kuláris terület (17, 28). Fontos kiemelni, hogy ezen tanul­mányok az injekciók használatával kapcsolatos, csupán néhány éves ta­pasztalatokról számoltak be, így to­vábbi vizsgálatok szükségesek a sze­rek hosszú távú hatásait kieleme­zendő. Tisztázásra szorul az anti- VEGF-kezelések időtartama is. Szükséges figyelembe venni, hogy a terápiás döntést lényegesen befo­lyásolja a beteg általános állapota, mivel az anti-VEGF-injekciók adása kardiovaszkuláris szövődmények­kel, a retinális kapilláris hálózat ká­rosodásával járhatnak, illetve a trakciós abláció veszélye sem elha­nyagolható. A megfelelő kezelés ki­választásánál ezeken kívül megfon­­tolandók a kezelés költsége, a beteg­­compliance és a kontrollvizsgálatok gyakorisága. Például a fiatal, mun­kaképes cukorbetegeknél, akiknél alacsony a compliance és nem biz­tosítható a folyamatos kontroll, a vakság megelőzésének legfőbb esz­közének a korai PPV számít. Vitrectomia Amióta Robert Machemer 1973-ban elsőként végzett el pars plana vitrectomiát (PPV) egy cukorbeteg páciens szemén nem tisztuló üveg­testi vérzés miatt, a PPV technikája igen nagy fejlődésen, modernizáló­dáson ment keresztül, így a vit­rectomia indikációi is kibővültek, az elérhető eredmények javultak. A Mária utcai Szemklinikán Salacz professzor úr végezte az első pars plana vitrectomiát és nagy szerepet játszott a módszer hazai elterjedé­sében. Évtizedekkel a Diabetic Retinopathy Vitrectomy Study (DRVS) vizsgála ­tai után a PPV technikai hátterének fejlesztése (endolézer PRP, 23-27G vitrectom) és anti-VEGF-injekciók megjelenése miatt az akkori ajánlá­sok kezdik elveszíteni jelentőségü­ket. Vitrectomiát diabéteszes bete­geknél jelenleg legtöbbször hátsó pó­lust érintő trakciós leválás, és nem tisztuló üvegtesti vérzés esetén vég­zik. A perzisztáló üvegtesti vérzésen és a makulatájat érintő trakciós reti­naleváláson kívül a progresszív fib­­rovaszkuláris proliferáció, ghost cell glaukóma, trakció okozta diabéte­szes makulaödéma (DME) eseteiben is jó eredményeket értek el (12, 20). Korai PPV-vel megelőzhető a trak­ciós leválás, hosszú távon stabilizál­ható a szemfenéki állapot, csök­kenthető a komplikációk száma és nem utolsósorban az egészségügyi költségek. Ma már egyre inkább korai műtétet részesítik előnyben, a pregliotikus fázisban elvégezve jobb posztoperatív látóélesség érhe­tő el (16). Berrocal és munkatársai összehasonlították a PRP- és korai PPV-kezelés minimum nyolc éven át követett hatásait, és mind a posztoperatív látóélesség, mind a később szükséges PRP- és PPV-keze­lés arányának tekintetében a korai PPV előnyös hatásait bizonyította. Egyedüli hátrányként a szürke­hályog gyorsabb progresszióját em­lítették ebben a csoportban (22). Vizsgálatunk során is azt tapasztal­tuk, hogy a korai szakban végzett vitrectomiák eredményesebbek. Preoperatív adjuváns anti-VEGF in­jekciós kezeléssel a műtéti bizton­ság még tovább növelhető, illetve az intra- és posztoperatív szövődmé­nyek előfordulása is csökkenthető: intraoperativ vérzés ritkábban for­dul elő, csökken az intraoperativ endodiathermia igény, rövidebb műtétek, kevesebb iatrogén retina­szakadás, kevesebb korai poszt­operatív visszatérő üvegtesti vérzés, vagy annak gyorsabb felszívódása érhető el (34, 44). Intravitreális anti-VEGF adásával a műtét techni­ka is egyszerűbbé válik, pl. a memb­ránok könnyebben lehúzhatóak lesznek. Zhao és munkatársai jobb posztoperatív BCVA-ról is beszá­moltak adjuváns anti-VEGF-keze­­{296; V / léssel kiegészített PPV-k után (45). Viszont preoperatív adjuváns keze­lés esetén sem szabad megfeledkez­ni a műtét alatti, és az azt követő panretinális lézerkezelésről, mivel előkezelés során adott intravitreális anti-VEGF csupán négy hétig biz­tosít megfelelő VEGF-gátlást, rá­adásul ennek nagy része eltávolítás­ra kerül a vitrectomia során. Bár több nemzetközi tanulmányban le­írták a preoperatív anti-VEGF-in­jekciók adásának előnyeit, jelen vizsgálatunkban az szignifikánsan nem befolyásolta a látóélesség ala­kulását, a posztoperatív vérzés koc­kázatát nem csökkentette. Vitrectomiát követő hetekben-hó­­napokban az üvegtesti vérzés kiala­kulása nem ritka, egyes tanulmá­nyok szerint ennek incidenciája 4- 45%-os a PDR-es betegeknél (22, 29). Motoda és munkatársainak vizs­gálata szerint a késői posztoperatív szakban kialakuló vérzések legfon­tosabb prediktora a műtét időtarta­ma (25). Emellett a sclerotomiás sebnél kialakuló fibrovaszkuláris proliferációt is a vérzések egyik le­hetséges okaként említik (15). Gáz tamponád használatával, scleroto­miás seb melletti cryopexia végzé­sével, preoperatív anti-VEGF-keze­­léssel és agresszív preoperatív PRP- kezeléssel jelentősen csökkenthető a posztoperatív üvegtesti vérzések kialakulásának valószínűsége (41). Szilikonolajat többnyire a súlyo­sabb esetekben alkalmaztunk. Hosszú távon azonban neovasz­kularizáció mellett fontos szerepet játszik a szekunder glaukóma kiala­kulásban. Posztoperatív makula­ödéma, A KIÚJULÓ NEOVASZ­KULARIZÁCIÓ KEZELÉSE Yoshida és munkatársai vizsgálata alapján a PDR-es betegek üvegtesti terében posztoperatívan mérhető emelkedett MCP-1- és IL-6-szintek felelősek még a sikeres vitrectomiák után is az elhúzódó gyulladásos fo­lyamatokért, amelyek posztoperatív DME kialakulásához vezetnek (42). Bár a szürkehályog-műtétek után kialakuló posztoperatív CME pre-

Next

/
Oldalképek
Tartalom