Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-12-01 / 4. szám

Factors influencing outcomes after vitrectomy for proliferative diabetic retinopathy A diabéteszes retinopathia (DR) a szűrés és kezelési technikák terüle­tén elért fejlesztések ellenére még mindig a vezető vaksági okok közé tartozik a fejlett országokban, becs­lések szerint a világon mintegy 145 millió embert érint (16). A hazánk­ban 2015-ben készült átfogó sze­mészeti felmérés alapján az 50 év feletti lakosság 20%-a cukorbeteg, közülük 20%-ánál fordul elő a DR valamely formája (38). A DR ha­zánkban is a vaksághoz vezető leg­főbb okok között szerepel az idős­kori makuladegeneráció, az egyéb hátsó szegmens betegségek, a szür­kehályog és a glaukóma mellett (36). A diabétesz egyik legfontosabb lá­tást veszélyeztető szövődménye a proliferativ DR (PDR), amelynek előfordulása a Wisconsin Epidemio ­logical Study (WESDR) tanulmány szerint az 1-es típusú cukorbete­geknél 15 éves fennállás után 25%­­os, 25 év fennállás után már 42%­­os, és ezen cukorbeteg-csoportban a legfőbb vaksághoz vezető ok (7, 20). Az Early Treatment of Diabetic Retinopathy Study (ETDRS) vizs ­gálata szerint panretinális lézerke­zelés (PRP) időben történő elvégzé­se a súlyos látásromlás inciden­­ciáját 50%-kal csökkenti, az adek­­vát PRP-kezelés után a PDR-es ese­tek 5%-ánál kell vitrectomiát is vé­gezni (12). Annak ellenére, hogy a PRP számít a proliferativ retinopa ­thia kezelés gold standardjának, egyes esetekben mégis vitrectomia elvégzésére kényszerülünk. Tanulmányunkban két vitreore­­tinális sebész által Klinikánkon ke­zelt és gondozott vitrectomizált proliferativ retinopathiás betegek kortörténetét elemeztük, arra vol­tunk kíváncsiak, hogy mely esetek­ben sikerült jó látást elérni. Módszerek Betegek Retrospektív tanulmányunkban a 2019. március-áprilisi hónapokban a SE Szemészeti Klinika Retina Ambulanciáján kontrollvizsgálaton megjelent, PDR miatt korábban vitrectomián átesett 61 betegünk 84 szemének kortörténetét elemez­tük. A vitrectomiát két sebész (EM, RZs) végezte. A műtét során min­den esetben 23G-s eszközöket használva, három behatolási kapu­ból, az üvegtesti gélt vitrectommal en block eltávolítottuk, a perifériát megtisztítottuk. A határmembránt triamcinolonnal, az epiretinális membránokat vitális festékkel tet­tük láthatóvá. A proliferativ memb ­ránok kiterjedésétől, bonyolultsá­gától függően bimanuális technikát alkalmaztunk. A lemezeket felpre­paráltuk, lehúztuk a retina felszíné­ről vagy csonkoltuk őket. Folya­dék-levegő cserét követően endolé­­zerrel panretinális kezelést végez­tünk, illetve kiegészítettük a már meglévő gócokat. Végül C3F8 gáz­zal vagy szilikonolajjal töltöttük fel a bulbust. Kombinált műtét esetén a phacoemulsificatio hátsó csarnok műlencsét ültettünk a tokzsákba. Egyes esetekben intravitreális anti- VEGF-injekciót is adtunk három-öt nappal a műtét előtt, amennyiben korábban nem történt panretinális lézerkezelés vagy ha jelentős aktív proliferációt találtunk súlyos trak­­ció nélkül. Vizsgált paraméterek, statisztika A szemészeti paraméterek mellett (kiindulási, preoperatív, és utolsó legjobb korrigált látóélesség (BCVA decimális értékben megadva ETDRS-táblán mérve), iris rubeosis, szekunder glaukóma, üvegtesti vér­zés, trakciós abláció jelenléte, elvég­zett vitrectomiák száma és típusa (nem kombinált/phacoemulsifi­­catióval és műlencse-beültetéssel kombinált), műtét előtti PRP és anti-VEGF-kezelés, az általános ál­lapotra vonatkozó adatokat (diabé­tesz típusa és fennállási ideje, HgbAlc-érték, vesebetegség, nem célértéken tartott hipertónia: sú­lyos hipertónia 160-180/100 Hgmm értéken stabil; ingadozó: a beállított gyógyszerek mellett nem normális és kiugró értékek egyaránt megje­lennek) is rögzítettük a beteg sze­mészeti paramétereit (1. táblázat). Arra kerestük a választ, hogy vitrec- 1290; X z tomiát követően egyrészt mely té­nyezők játszanak fontos szerepet a beteg jó látóélességének (BCVA > 0,5) megőrzésében, illetve másrészt mikor sikerült megőrizni/javítani a kiindulási látóélességet. Az első kérdés vonatkozásában két csopor­tot alakítottunk ki: • 1. csoport végső BCVA > 0,5; • 2. csoport végső BCVA <0,5. A második kérdést illetően az ope­rált szemeket aszerint csoportosí­tottuk, hogy a kiindulási látóéles­séghez képest a követési idő végére javult/stagnált vagy romlott látó­élesség. Kiindulási látóélesség: a kli­nikán való első megjelenéskor mért érték; romlott a látóélesség, ha a beteg a követési idő végén min 15 betűvel olvasott kevesebbet, mint kiinduláskor, javult: +15 betű, stagnál: ±14 betű. Vizsgáltuk azo­kat a tényezőket is, amelyek szere­pet játszhatnak a posztoperatív szövődmények kialakulásában. A statisztikai vizsgálatokban egy beteg egy szemét szerepeltettük. A randomizáció alapja a születési év volt (páros születési év esetén a bal, páratlan születési év fennállásakor a jobb szemet hagytuk ki). Mivel csak az életkor mutatott normális elosz­lást, nem paraméteres teszteket al­kalmaztunk. A folyamatos változó­kat Mann-Whitney U-tesztben, a kategorikusakat Fisher egzakt teszt­tel vizsgáltuk. Az elemzésekhez IBM SPSSv.22 software programot (Armonk, USA) használtuk. Min­den esetben a p<0,05 értéket tekin­tettük statisztikailag szignifikáns­nak (konfidencia intervallum 95%) Eredmények A betegek műtét előtti általános ál­lapotát illetően: a hemoglobin Alc a betegek egytizedében (7 beteg) 6,5% alatti, a betegek egyharmadá­­ban a vérnyomás nem célértéken tartott (29 beteg, 35%), 3 betegnek volt szívinfarktusa, 4 betegnek sze­repelt az anamnézisében stroke, és 7 beteg (8%) szorult hemodialízisre (1. táblázat). A 61 beteg 84 szemén végzett vitrectomia indikációja 74 esetben üvegtesti vérzés volt, míg

Next

/
Oldalképek
Tartalom