Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-12-01 / 4. szám
Könnyelvezetési zavarok és kezelésük □ . ábra: Felső -4 kép: canaliculitis: szemhéj mediális része duzzadt, hyperaemiás, könnyponton váladék ürül. Alsó -4 kép: canaliculusból eltávolított kövek laris sugárkezelés vagy kemoterápia) (94, 50). Idősebb életkorban a nők között gyakoribb a kórkép, amely elsősorban az arc eltérő anatómiai fejlődésével magyarázható (34, 51). A veleszületett ductus nasolacrimális elzáródása (CNLDO) gyermekkorban a könnyrendszer leggyakoribb betegsége, az újszülöttek 5-20%-ánál fordul elő (92, 67). Rendszerint a Hasner-billentyű helyén maradó membrán okozza, amelyet a ductus caudális végének inkomplett kanalizációja eredményez (79). Ez azonban a születés után néhány hónappal spontán oldódhat (70%-a 6 hónapos korra, 90%-a 12 hónapos korra), így célszerű várni a szondázással a gyermek 11-12 hónapos koráig (67, 79, 92). Többségében egyszeri szondázás elegendő, visszatérő esetekben a könnyűt későbbiekben ismertetett ballonkatéteres tágítása, valamint szilikonstent (Masterka) implantációja jön szóba. A fentiek alól kivétel a congenitalis dacryocystokele (nem sokkal a születés után kialakuló, rugalmas duzzanat a könnyzacskónak megfelelően a mediális canthus alatt). A saccus kitágulását rendszerint a Hasner-billentyű magasságában lévő elzáródás és a közös canaliculus vagy a Rosenmüller-billentyűnél lévő szűkület magyarázza. Konzervatív kezelésre (antibiotikum, masszázs) 8-10 napon belül megoldódik, azonban ha nem látunk javulást vagy légzési nehézséget okoz (a megduzzadt caudális vég beszűkítheti az orrjáratot), szondázás és/vagy endonasalis megnyitás szükséges (súlyos gyulladás vagy légzési nehézség esetén 48 órán belül!) (18, 33, 86). A ductus csontos elzáródásának megoldására dacryocystorhinostomia {248; s z
