Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-12-01 / 4. szám
Könnyelvezetési zavarok és kezelésük a könnyűt szűk vagy zárt, a folyadék regurgitál a könnypontokon (í. ábra). Ha eljutunk a szondával a saccusba, érezzük a szonda végével a fossa lacrimalist („hard stop ”), ez esetben az ellenoldali könnyponton regurgitál a folyadék, az elzáródás a közös canaliculus mögött van, ha ugyanazon könnyponton regurgitál, a canaliculus communis előtt van. Ha van elfolyás, lehet szűkület, részleges elzáródás vagy funkcionális akadály A szűkület mértéke is megbecsülhető azáltal, hogy a folyadék könnyedén befecskendezhető (nyitott járat) vagy csak forszírozással (szűkület). Ha a canaliculusok nyitottak és a folyadék bejut a saccusba, de regurgitál, a szűkület/elzáródás a saccus után van (2. ábra). A ductus nasolacrimalis szondázása néha már a csatorna megtágítását is eredményezi. A szűkület pontos lokalizációjára, a könnytömlőben vagy ductusban feltételezett térszűkítő folyamatok kimutatásához képalkotó eljáráso2. ábra: A könnyútakadály lokalizációja átfecskendezéssel. A: A szonda a könnytömlőbe vezethető, sima lefolyás a garatba. EB: A szondázott cana liculus végén lévő akadály miatt a folyadék ugyanazon a könnyponton át regurgitál. C: A canaliculus communis szűkülete miatt a folyadék a felső könnyponton át regurgitál. □: A folyadék az alsó canaliculuson át a saccusba jut, az feltelik, majd regurgitál a felső könnyponton keresztül, nincs lefolyás kat alkalmazhatunk. A korábbi évtizedekben gyakran használt dacryocisztográfiát (DCG) (15) - amelynek során a canaliculusokba kontrasztanyagot juttatunk és röntgenfelvételen ellenőrizzük az anyag megjelenését a könnyutakban - mára egyre inkább felváltotta a részletgazdagabb komputertomográfiás (CT-DCG) vagy a sugárterheléssel nem járó mágneses rezonanciás (MR-DCG) vizsgálat (15, 41). Más országokban elérhető dacryoendoszkópia pedig már közvetlen betekintést nyújt a könny - útba (41, 82). Korábbi sérülések esetén a csontok megítélésére érdemes arckoponya CT, míg tumor lehetősége esetén orbita MR-vizsgálatot végezni a műtétet megelőzően. A nasalis patológiák kizárására fülorr-gégészeti vizsgálat is gyakran szükséges lehet. Miután a fenti vizsgálatokkal pontos képet kaptunk a könnyelvezető-rendszer működéséről és meghatároztuk a szűkület helyét és okát, minden információ adott a megfelelő műtéti technika kiválasztásához. Az alábbiakban a könnyutak különböző szakaszain kialakult szűkületek/ betegségek lehetséges műtéti megoldásait ismertetem. Hibás szemhéjállás A szemhéjak meglazulása idősebb életkorban gyakran okoz könnyezést. Mediális ectropium esetén a könnypont nem ér a könnytócsába, a szemhéj szél befordulása (ent ropium) pedig a szaruhártyát súroló szempillák miatt okoz szemfelszíni károsodást és fokozott könnytermelést. Az életkor előrehaladtával gyengül a szemhéjak pumpafunkciója (megváltozik az orbicula ris izmok tónusa és a mediális canthus anatómiája stb.), így a könny elvezetése is, sőt az állandó törölgetés tovább fokozhatja a szemhéj lazulását (74). Ezekben az esetekben szemhéj műtétre van szükség, amellyel a szemhéj szél és a könnypont a megfelelő pozícióba hozható (mindkét esetben fontos a szemhéj horizontális és vertikális megerősítése, valamint a m. orbicularis túlműködő területének meggyengítése vagy a könnypont helyzetének normalizálása stb.) (35, 54, 66, 93, 96) (3. ábra). Conjunctivochalasis vagy megnagyobbodott caruncula elfedhetik az egyébként intakt könnyutakat. Nátrium-hialuronát és glicerintartalmú műkönny alkalmazásával a redők mérete csökkenhet (58), míg nem javuló páciensek 77%-ánál a sebészi kimetszés jelent megoldást (65, 71). Punctum- és CANALICULLIS-MŰTÉTEK Punctum-műtétek célozhatják a könnyelvezetés csökkentését és javítását is. Súlyos szemszárazság bizonyos eseteiben (pl. Sjögren-szindróma részeként vagy könnymirigyet érintő egyéb betegségek, hegesedések, gyógyszermellékhatás, hormonális változások okozta csökkent könnytermelés, ritkán veleszületett könnymirigy agenesia esetén) ■244; X /
