Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-12-01 / 4. szám

Pathologies and treatments of the lacrimal pathway nyezi, amely súlyos gyulladásokhoz is vezethet. A látást azonban a fo­kozott könnyezés, a könnyelveze­tés zavara is ronthatja. A könnyűt rekanalizációját követően javulhat a látóélesség, csökken a pislogás gyakorisága és a magasabb rendű aberrációk csökkenése miatt a látás minősége is javul (59). Megfelelő mennyiségű és minőségű könny termelődése mellett fontos tehát annak megfelelő elvezetése is. A könnyutakon végzett műtétek nagy része a könnyelvezető-rend­­szer valamely szakaszának betegsé­ge, működési zavara miatt szüksé­ges. A KÖNNYŰT ANATÓMIÁJA A könny elvezetéséért felelős csa­tornarendszer az alsó és felső szem­héjszél nasalis részén, az enyhén befele billenő könnypontokkal kez­dődik (puncta lacrimalia), a két canaliculus lacrimalisban 2 mm hosszan vertikálisan, majd a tágabb ampulláris szakasz után horizontá­lisan kb. 8 mm hosszan folytatódva az emberek nagy részében egy kö­zös canaliculus communisban egye­sül és a könny regurgitációját meg­akadályozó Rosenmüller-billen­­tyűn át a könnytömlőben (saccus lacrimalis) folytatódik. Az emberek 10%-ánál a két canaliculus egyesü ­lés nélkül közvetlenül a saccusba szájadzik. A 10-12 mm hosszú könnytömlő fundusa a medialis canthus által takartan, kicsit fölé érve helyezkedik el, míg a corpusa az orbita perem mögött, a szem­üreg (orbita) mediális falának mé­lyedésében (fossa sacci lacrimalis) fekszik (73, 88, 90). Pislogáskor a körkörös szemizmok húzó hatása révén a könny a saccusból a ductus nasolacrimálisba jut (11), amely 12-18 mm hosszú és az alsó orr­kagyló alá vezet. Itt helyezkedik el a Hasner-billentyű, amely elválasztja az orrüregtől a ductust (6, 84). A könnyutak gyulladásai bizonyos esetekben konzervatív terápiára rendeződnek, azonban a könnyút­­betegségek jelentős része műtéti in­dikációt jelent. Egy műtét szüksé­gességét a beteg panasza és a felállí­tott diagnózis határozza meg. A könnyútműtét irányulhat a könny­elvezetés csökkentésére vagy épp növelésére, illetve gyulladások meg­szüntetésére. Az alábbiakban átte­kintjük a könnyelvezető-rendszer egyes szakaszainak gyakoribb be­tegségeit és lehetséges kezelésüket. A KÖNNYUTAK VIZSGÁLATA Könnyező pácienseknél körültekin­tően meg kell vizsgálnunk, okoz­hat ja-e a könnyutak szűkületén kívül más (pl. keratitis, blepharitis) is a könnyezést. Sokszor a szemhéj­­szél betegsége is hozzájárul a köny­­nyezéshez (pl. szemfájdalom lipid­­hiányos evaporatív szemszárazság­ban) és az elzáródott könnyutak megnyitását követően is megma­radnak a panaszok, amely a beteg­elégedettséget és ezáltal kooperáci­óját is ronthatja a későbbiekben. A vizsgálatok során ellenőrizzük a könnyutak átjárhatóságát és meg­határozzuk az akadály szintjét. Bizonyos esetekben már megtekin­téskor gyanakodhatunk a probléma forrására: pl. a könnytömlő megfe­1 . ábra: Alsó canaliculus átfecskendezése során a folyadék a felső könnyponton át regurgitál, nem jut le a garatba. Az akadály a canaliculus communis magasságában vagy az alatt található lelő lokalizációban észlelt puha duzzanata dacryocystokelére utal. Réslámpás vizsgálattal szemügyre vesszük a könnytócsa magasságát (emelkedett), a szemrésbe került váladékot, a könnycsatorna proxi­­mális szakaszán az esetleges gyulla­dására utaló jeleket, a könnypont helyzetét, tágasságát, a canaliculus és saccus területét. Látható, tapint­­ható-e duzzanat, exprimálható-e váladék?- Az elfolyás akadályozott­­ságát megítélhetjük Jones-teszttel, amely során a könnytócsát fluo­­reszceinnel megfestjük és figyeljük annak megjelenését az adott orrfél papír zsebkendőbe fújásával a zseb­kendőn, vagy az orrba helyezett vattapálcán. A festék megjelenése jelzi, hogy a csatorna nincs elzáród­va. Az elvezetést mutatja a könny­tócsából a festék kimosódása is. Ellenkező esetben az elvezetés gá­tolt (23). Amennyiben nincs akut gyulladás, az átjárhatóság vizsgála­tára alkalmazhatunk egy egyszerű tompa végű kanült, amelynek végé­re fiziológiás sóoldattal töltött fecs­kendőt erősítve átmossuk a könny­csatornát. Amennyiben van elfo­lyás, a páciens a garatban érzi a le­­csorgó folyadékot és nyel egyet. Ha ■243;

Next

/
Oldalképek
Tartalom