Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-09-01 / 3. szám

Külső szemizmok ínhosszabbítása szarvasmarha-pericardium grafttal mek szemeit mozgatni nem tudta. Bal szeme tompalátó volt. A jobb szemén a legjobb korrigált látóéles­ség (BCVA) 0,6 volt, azonban a szemgolyó mozgatási képtelensége miatt fejét legalább 20 fokban balra fordította. A beteg korábban már több kancsalság-ellenes műtéten is átesett: az egyenes laterális izom (MRL) retropozíciója mindkét sze­men megtörtént, majd a bal MRL- en tenotómiát is végeztek. Egy évvel a kancsalság-ellenes műtétet követően kétoldali frontális szusz­penziót végeztek a ptózis megszűn­tetése céljából. 2. eset Második betegünknél (15 éves le­ánygyermek) alternáló konszekutív exotrópiát diagnosztizáltunk, itt a kancsalsági fok 40°-nál is nagyobb volt. A látásélesség korrekció nélkül mindkét szemén 1,0 volt, azonban az addukció képesség igen gyenge volt. A beteg ekkor már hét korábbi kancsalság-ellenes műtéten esett át. Eredetileg kongenitális ezotrópia miatt végeztek izom retropozíciót a bal oldali MRM-en és laminotómiát a jobb MRM-en. Később a páciens­nél konszekutív exotrópia alakult ki, ekkor az MRL-en két retropo­­zíciós, az MRM-en három reszekci­­ós műtét történt, a konvergencia ér­demleges javulása nélkül. Pre-, és posztoperatívan mértük az okuláris deviáció mértékét (távoli és közeli). Ehhez a vizsgálathoz a CFEOM miatt kezelt első betegünk­nél Krimsky-tesztet, második páci­ensünknél - a megfelelő bulbus­­motilitás miatt - prizmás és takará­­sos tesztet alkalmaztunk. A műté­tet követően meghatároztuk a beül­tetett implantátum hosszának meg­felelően elért kancsalsági szög kor­rekció mértékét (dózis-hatás ráta). Műtéti technika Mindkét esetben a szemállás függ­vényében preoperatívan meghatá­roztuk az ínmeghosszabbítás szük­séges mértékét. Az ínhosszabbítást a közeli és távoli kancsalsági szög alapján számoltuk ki. A műtétet ál­talános anesztézia mellett végez­tük. A kötőhártyát a limbustól kezdve felpreparáltuk, az izmot kampóval tartottuk el. Az ín meg­hosszabbításához szarvasmarha­­pericardium graftot használtunk (Tutopatch®, Tutogen-Medical, GmbH, Germany), amelyet a kí­vánt méretre vágtunk (eredeti mé­rete 30x20 mm). A beültetett dara­bok szélessége 12-18 mm közé esett. Első betegünknél mindkét szemen 12 mm-es darabokat, máso­dik betegünknél a bal szemen 12 mm-es, jobb szemen 15 mm hosz­­szúságú graftot ültettünk be. A pontos hosszúságot a korábban Van Rijn LJ és munkatársai által közölt séma (9), továbbá Kaufmann és mun­katársai (10), illetve Parks és munka­társai (11) irányelvei alapján számí­tottuk ki. Az implantátumot nem felszívódó műanyag varrattal (RESTEL-Polyester 5-0, Kollsut®­­USA, Miami, Florida, USA) rögzí­tettük közvetlenül az izomhoz, annak tapadása mögé (3. ábra). A meghosszabbítás után zártuk a kö­tőhártyasebet felszívódó 8/0-ás poliglamid varrattal (RADIK-PGLA 8-0, Kollsut®-USA, Miami, Florida, USA). A műtét egyes lépései a 3. ábrán láthatók. Utánkövetés Mindkét pácienst a kezdeti és a posztoperatív első napon és első héten, illetve egy, három és hat hó­nappal a műtét után vizsgáltuk. E vizitek alkalmával minden esetben a preoperatív módszer szerint ellen­őriztük a látóélességet, a sebgyó­gyulás folyamatát, illetve a kancsal­sági szög mértékét. Betegeink álla­potát hosszú távon a továbbiakban is követni tervezzük. Eredmények Első betegünknél a laterális egyenes izom ínmeghosszabbítását végeztük szarvasmarha-pericardium graft be ­ültetésével súlyos, I-es típusú 2. ábra: 1 5 éves leánybeteg, preoperatív státusz, hét korábbi kancsalmútét után. A horizontális deviáció a felvételkor 40 fok volt, a kancsalsági szög insta­bil, főleg extrém laterális tekintéskor fl87; X z

Next

/
Oldalképek
Tartalom