Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-09-01 / 3. szám
A hagyományos és regressziós formulával elért eredmények összehasonlítása A 2. csoportban, azaz a -2,5 D cilinderérték feletti műlencsék esetén sem a tórikus műlencse dioptriájában, sem a nominális skálájában, sem a beültetés tengelyében nem találtunk statisztikailag szignifikáns különbséget (1. táblázat). A hatékonyság elemzésénél kiderült, hogy a manifeszt refrakciót értékelve, a páciensek 66%-ában, azaz 2/3-ában tórikus korrekcióra egyáltalán nem volt szükség. A posztoperatív korrekciót finomítva, 0,5 D cilinderértéket meghaladó korrekcióra 12 hónappal a műtétet követően csak 20%-ban volt szükség. A vizsgált 86 szem vonatkozásában az átlagos posztoperatív reziduális asztigmia átlagosan 0,28 D cilinder volt. A beültetés tengelyében egyik csoportban sem találtunk szignifikáns különbséget az alkalmazott képletek között, mégis egyéni variabilitás előfordulhat, elsősorban sebészi okokból, valamint a kisebb dioptriájú toricitás esetén a hagyományos és Barrett-regressziós formula tengelyei között 15-20 fok különbség is lehet. Fontos hangsúlyozni, hogy az értékelt szemek esetén korábbi szaruhártya beavatkozás nem történt. Megbeszélés A műlencsetervezés alapja a pontos biometria. A beültetendő műlencse dioptriaértékének kiszámításához szükség van a következőkre: • A bulbushossz (AL) és egyéb hoszszúsági adatok (ACD, LT) meghatározása. Ezen értékek az ELP-t (effective lens position) határoz zák meg. A mérés történhet optikai elven (optikai koherencia interferometria vagy OCT) és ultrahang (A-scan) vizsgálattal. Lehetőség szerint jó reprodukálhatósága és pontossága miatt az optikai módszereket alkalmazzuk. • A keratometriás értékek pontos meghatározása (KI és K2), amely történhet szintén optikai biométerrel, vagy az optikai biométer által használható keratometriás értékeket adó topográffal, Scheimpflug-kamerával vagy elülső szegment OCT-vel. • Az A-konstans, amelyet a műlencse fizikai tulajdonságai határoznak, meg. Az A-konstans az operatőr sebészi technikájára is optimalizálható. Az anamnézis felvételekor fontos tisztázni, hogy történt-e már bármilyen szemészeti beavatkozás, refraktív célú műtét, vagy sérülés érte-e az operálandó szemet. A műlencsetervező képletek már az ötödik generációnál tartanak, pontosságuk egyre nő. A képletek használata mellett már elterjedőben van a tapasztalati elven működő, mesterséges intelligencia által folyamatosan fejlesztett Hill-RBF- módszer. Az első generációs képlet, az ún. SRK (Sanders-Retzklaff-Kraff) formula a következő paramétereket tartalmazta: D=2,5 x AL - 0,9 x K, azaz D=a beültetendő műlencse dioptriája AL=a szemgolyó hossztengelye K=cornealis törőerő Ebben a képletben egy kisebb mérési hiba is már nagy eltérést okoz, például 1,0 mm eltérés a bulbushosszban 2,5 D-eltérést okoz a posztoperatív refrakcióban. A keratometriás értékben elkövetett 1,0 D-ás mérési eltérés 0,9 D refrakciós hibát eredményezhet (2). Az első és második generációs formulák az SRK és SRK II formulák, amelyek használata a modernebb képletek elterjedése miatt már a háttérbe szorult. A harmadik generációs képletekben már a műlencse jellemzői is megjelennek: • Az ún. SRK/T-képletet, amely már az A-konstanst is tartalmazta. Ezt a képletet az átlagos és a 26,0 mm-nél hosszabb myopiás szemekben javasolják alkalmazni. • A Holladay-1 formula az AL- és K-értékek alkalmazásán alapul, ennél a módszernél a sebészi faktor meghatározása a cél. A Holladay-1 képletet a 24,6 és 26,0 mm közötti tengelyhosszú bulbusok kapcsán javasolt használni, vagyis a kis- és közepes myopiásokban. • A Hoffer Q-képlet sajátsága, hogy az AL- és K-értékek figyelembevételén kívül p (perszonalizált) ACD-t használ. Ezt a formulát a hypermetropiás, azaz 22,0 mm-nél rövidebb bulbusok esetén ajánlják. A negyedik generációs tervezési képletek közül a Holladay-2 formulát kell megemlíteni, amely 7 egyéb paramétert is figyelembe vesz, úgymint az AL, K, ACD, K, lencsevastagság, életkor, WTW (white-towhite) szaruhártya-átmérő, preoperatív refrakciós értékek. A Haigis-féle képlet egy 3 változós szisztémán alapul, amelyek aO, al, a2, amelyek a bulbushosszhoz (AL) és az elülső csarnok mélységéhez (ACD) kötöttek. A Haigis-képlet széles körben alkalmazható. Az ötödik generációs formulák közül a Barrett Universal 2 a legelterjedtebb, amely az ACD, AL- és K-faktorokon kívül az A-konstanst és a lencse ELP-t is figyelembe veszi. Nagyfokban myopiás szemek esetén ajánlott az alkalmazása. Szintén teret kezd hódítani az Olsen, a Ladas Super és a Hoffer-H5 formula is. A tórikus műlencsék toricitását és 1 . táblázat: A kisebb és a nagyobb toricitású műlencsék műtéti eredményei hagyományos, illetve Barrett-regressziós formula alkalmazásával Tartományok Esetszám Dioptriákban különbség Típusban különbség Tengelyben különbség <2,25D (SN6AT4) 53 0,25 □ (p=O,O27) 1 egység: 3 vs. 4 (p=O,OO5] 2,4° [p=O,158] >2,250 (min. SNBAT5] 38 O,O9 D (p=O,562) 0 egység: 6 vs. 6 (p=O,534) 0,07° (p=O,87B) <107;
