Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-09-01 / 3. szám
Comparision of the results of traditional and modern regressive formulae Bevezetés A szürkehályogműtét eredményességének elengedhetetlen feltétele a megbízható és pontos műlencsetervezés. A pontos műlencsetervezésen kívül természetesen kiváló műtéti technika, felkészült operatőr, műtői személyzet és megfelelő minőségű anyagok (műlencse anyaga) és műtéti eszközök anyagok is hozzátartoznak a feltételrendszerhez. A '90-es éveket egyértelműen a refraktív sebészeti sikerek uralták, illetve a phacoemulsificatiós technika világméretű elterjedése. A refraktív műtétek számos módszere (PRK, LASIK, LASEK, epi-LASIK, femto- LASIK) hosszútávon azonos eredményeket mutat, így felértékelődött a preoperatív diagnosztika jelentősége. Az automata refraktometereken kívül megjelent a Scheimpflugelven működő ún. Pentacam készülék, egyre kifinomultabb módszerekkel rendelkezünk a keratoconus vagy ektáziahajlam kimutatása érdekében. Az új generációs excimer lézer készülékekben csökkentették a lézersugár átmérőjét, javítottak a lézersugár homogenitásán és egyenletességén, valamint növelték a kezelési frekvenciát. Ezzel elérték, hogy ma nem a ±1,0 dioptria tartományba kerülés a cél, hanem a ±0,5 D, illetve alacsony dioptriaértékű refraktív kezelések esetén akár ±0,25 D posztoperatív refrakció is cél lehet már. A műlencse-beültetések posztoperatív pontossága nem követte ilyen ütemben a refraktív sebészeti elvárásokat, pedig globálisan hozzávetőleg 32 millió szürkehályogműtét történik majd 2020-ban. Ennek egyik oka, hogy a hályogműtéteket általában idősebb korban végezzük, másik oka, hogy a lakosság átlagéletkora növekszik, egyre több ember szorul hályogsebészeti beavatkozásra. Ugyanakkor megjelentek az ún. prémium műlencsék, amelyekért a betegek fizetnek világszerte. Ezzel a betegigények, a jósolhatósággal kapcsolatos elvárások ugrásszerűen megnövekedtek, valamint megfigyelhető, hogy egyre fiatalabb korban kerül sor a műtétekre. Magyarországon 2018. júliustól az egészségbiztosítás befogadta a tórikus műlencsék finanszírozását, vagyis lehetőség nyílik a preoperatív cornealis asztigmia műlencsével történő korrekciójára. Ez azért fontos adat, mert a műtétre kerülő páciensek nagy százalékánál kimutatható preoperatív cornealis asztigmia vagy a várható reziduális asztigmia, ±1,5 D-t is meghaladja, akkor az asztigmiát tórikus műlencse-implantációval érdemes kompenzálni. Jelen közleményben az kívántuk összehasonlítani, hogy milyen képleteket érdemes alkalmazni a műlencsetervezés eljárása során: hagyományos vagy regressziós formulákat, valamint azt, hogy a preoperatív asztigmia és a toricitás befolyásolja-e a képletek pontosságát. Betegek ÉS MÓDSZEREK A vizsgálatban a 2016 és 2017 között szürkehályoggal operált olyan 91 beteg adatát dolgoztuk fel, akiknél a műlencse-tervezés során megállapításra került, hogy tórikus műlencsével jobb posztoperatív refrakció, azaz emmetropia érhető el. Kizártuk mindazon betegeket, akiknél valamilyen az értékelés szempontjából releváns adat nem volt elérhető, vagy a kontrollvizsgálaton nem jelentek meg. Szintén kizártuk azokat a betegeket, akiknél korábban egyéb, a refrakciót megváltoztató műtét (PRK, radiális keratotomia, traumás corneasérülés stb.) történt az operálandó szemen. Az értékelést 1 évvel a műtét után végeztük, természetesen a műtét utáni napon, 1 hét múlva, 3, 6 és 12 hónap elteltével is megjelentek kontrollvizsgálaton a páciensek. Ily módon 86 páciensnél állt minden adat rendelkezésre a következtetések levonásához. Hipotézisként feltételeztük, hogy a regressziós tórikus formulákkal jobb posztoperatív refrakciós eredmények érhetőek el, mint a hagyományos lencsetervezési képletekkel. ■106; X z A műlencsetervezés során a Lenstar optikai biométer adatait használtuk A készülékkel a bulbushosszt (AL), a keratometriás értékeket (KI és K2) és az elülső csarnokmélységet (ACD) határoztuk meg. A sebészileg indukált asztigmiát korábban az operatőr személyére (NZZs) perszonalizáltuk és azt alkalmaztuk a műtétek értékelése során. A beültetendő műlencse dioptriáját az Alcon Toric Online kalkulátor program segítségével terveztük meg, azaz a műlencse szférikus és cilindrikus dioptriáját és a beültetés optimális szögét, valamint meghatároztuk a reziduális asztigmiát. A gyári tervező programban a Holladay-1 és a Barrett tórikus formula (amely egy tapasztalati hátsó felszíni asztigmiát is figyelembe vesz) áll rendelkezésre. A műlencse meghatározásához az operatőr nevét, a műlencse típusát, az ACD, az AL, az SE (szférikus ekvivalens), a SIA (surgically induced astigmatism), a seb helye és a K-értékek megadására is szükség volt. Ezután az online kalkulátorral kapott eredményeket egy Excel táblázatban rögzítettük összehasonlítás céljából. A statisztikai elemzés páros T-próbával (IBM SSPS Statistics v.21.) történt. Az eredmények pontosítása érdekében 2 betegcsoportot hoztunk létre a beültetendő műlencse toricitásának megfelelően. Az 1. sz. csoportot azok a szemek képezték, ahol a műlencse cilindrikus dioptriája 2,5 D cilinder alatt volt. A 2. sz. csoportot azok a szemek képezték, amelyekben a tórikus dioptria érték 2,5 D cilinderérték felett volt. Eredmények Az 1. csoportban, azaz a kis dioptria értékű cilindrikus műlencsék csoportjában a tórikus műlencse dioptriájában és a nominális síkjában statisztikailag szignifikáns volt a különbség a kétféle formula között. A beültetendő műlencse tengelyében nem volt statisztikailag szignifikáns különbség.
