Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-03-01 / 1. szám
A peripapilláris keringés QCT angiográfiás mérése volt, hogy a peripapilláris retinális idegrostréteg átáramlásának prospektiv, hosszú távú követése feltárhatja mind az életkori normális denzitásvesztés mértékét, mind a stabil, illetve a progrediáló nyitott zugú glaukómás szemek átáramlási denzitás csökkenésének ütemét. Ez pedig lehetőséget teremthet a denzitásvesztés/idő görbék összehasonlítására, és (ha a perfúziócsökkenés valóban megelőzi az idegrostréteg vastagságának csökkenését a progresszió során) a glaukómás progresszió még korábbi kimutatására. Alkalmas-e a PERIPAPILLÁRIS TERÜLET ÁTÁRAMLÁSI □ENZITÁSÁNAK MÉRÉSE A GLAUKÓMÁS PROGRESSZIÓ KIMUTATÁSÁRA? Noha több munkacsoport is végez prospektiv vizsgálatot a peripapilláris átáramlási denzitás hosszú távú változásának meghatározására glaukómás szemeken, 2018 végéig csak saját munkacsoportunk eredményei kerültek közlésre a nemzetközi szakirodalomban. Valamennyi eredményünk egyazon hosszú távú, prospektiv, az Angiovue/RTVue XR OCT/OCTA berendezéssel (Optovue Inc., Fremont, CA, USA) végzett vizsgálatból származik (13). Ebben a vizsgálatban a résztvevők 6 havonta esnek át részletes látótér, OCT- és OCTA-vizsgálaton. Az átáramlási denzitásnak a glaukómás progresszió kimutatására való alkalmasságát esetismertetésekben mutattuk be, mind korai, mind nagyon előrehaladott nyitott zugú glaukómában (14, 15). A látótérkárosodás tekintetében korai primer nyitott zugú glaukómás esetben a szemnyomás megemelkedett, ám a beteg a kezelés növelésébe nem egyezett bele. A vizsgálat 18 hónapja alatt hasonló ütemű és hasonlóan szignifikáns idegrostréteg-vastagság, makuláris belső retinavastagság és peripapilláris átáramlási denzitás csökkenést valamint látótérromlást tapasztaltunk (14). A nagyon előrehaladott állapotú juvenilis nyitott zugú glaukómás beteg szemét 2,5 éven át követtük, mialatt a kezelés mellett szemnyomása 9 és 14 Hgmm közötti volt (15). A peripapilláris retinális idegrostréteg-vastagság a felső retinafélben progrediált szignifikánsan, és az annak megfelelő alsó látótér clusterekben jelentkezett szignifikáns romlás. Az alsó retinafél idegrostréteg vastagsága már a kiindulási állapotban is nagyon alacsony volt, és az annak megfelelő látótér-clusterekben további progresszió mérése technikailag már nem volt lehetséges (floor effect). A peripapilláris átáramlási denzitás viszont az alsó retinafélben volt viszonylag magasabb kiinduláskor, és itt mutatott szignifikáns csökkenést, míg a felső retinafélben alig volt mérhető, és nem is változott szignifikánsan. A fentiek azt mutatják meg, hogy OCTA-vizsgálattal: 1. kimutatható lehet a peripapilláris átáramlási denzitás csökkenése a glaukóma követése során, 2. a kimutathatóság mind korai, mind előrehaladott nyitott zugú glaukómában lehetséges, 3. előrehaladott nyitott zugú glaukómában az átáramlási denzitás és az idegrostréteg-vastagság kimutatott progressziója térben elkülönülhet, és 4. az átáramlási denzitás csökkenése (hasonlóan az idegrostrétegvastagság csökkenéséhez) inkább kimutatható, ha a kiindulási érték nagyobb. A fenti eredmények azonban nem mutatják meg sem azt, hogy a betegek mekkora részében sikerül átáramlási denzitás-progressziót kimutatni a követés során, sem azt, hogy az átáramlási denzitás progressziója korábbi vagy biztosabb jele-e a glaukóma progressziójának, mint az idegrostréteg-vastagság csökkenése. Éppen ezért volt szükség a teljes vizsgált populáció hosszú távú követéses adatainak elemzésére. Peripapilláris átáramlási denzitás - CSÖKKENÉS VERSUS A PERIPAPILLÁRIS IDEG* ROSTRÉTEG-VASTAGSÁG CSÖKKENÉSE PROSPEKTIV BETEGCSOPORT VIZSGÁLATBAN Prospektiv vizsgálatunkban az 53 fős betegcsoportot 2,5 éven át vizsgáltuk, majd az egymásnak térben megfelelő 360 fokos idegrostrétegvastagság és átáramlási denzitásértékek időfüggő változását (változás/év) hasonlítottuk össze (13). Míg az idegrostréteg-vastagság a korábbi eredmények alapján várt (16) csökkenés mutatta, az átáramlási denzitás növekedett (13). A trendhatástól megtisztított relatív variabilitások összehasonlításakor azt találtuk, hogy az átáramlási denzitás variabilitása a kétszerese volt az idegrostréteg-vastagság variabilitásának. Ezek az eredmények tehát azt mutatták, hogy a peripapilláris denzitás hosszú távon nagy variabilitású, és időfüggő változása eltérhet az idegrostréteg-vastagság időfüggő változásától. A különös jelenség okainak vizsgálata közben készült el egy kereskedelmi forgalomba nem bocsátott, kutatói Angiovue OCT szoftver változat, amellyel a már felvett regisztrátumokat újra lehetett elemezni úgy, hogy a peripapilláris idegrostréteg területében a retina nagyobb ereinek az átáramlási denzitásra gyakorolt hatását kiküszöböljük (17). A korábban már elemzett regisztrátumokat újra elemezve azt találtuk, hogy a tisztán kapilláris eredetű átáramlási denzitás időfüggő változása a szemek egy részében hasonló lett a térben megfelelő idegrostréteg-vastagság időfüggő változásához, azaz a glaukómás progressziót a denzitásérték is kimutatta (17). Ez az eredmény rávilágít arra, hogy a peripapilláris terület nagyobb retinális ereiből eredő zavaró hatás csökkenti az átáramlási denzitás klinikai alkalmazhatóságát, ezért a nagyobb erek hatásának neutralizálása elenged-16