Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)

2019-03-01 / 1. szám

ÜCT angiography of the peripapillary perfusion 2. ábra: Az azonos képfelvételekből nyert peri­­papillánis retinális idegrostréteg-vastagság és peripapilláris kapilláris átáramlási denzitás értékek alakulása a követés során A függőleges tengely mutatja a mért értéket [idegrosréteg­­vastagság: (jm, átáramlási denzitás: °/o], a vízszintes tengely mutatja a beteg aktuális életkorát [azaz az idő múlását] években. Látható, hogy az idegrostréteg-vastagság értékei szignifikáns időfüggő csökkenést mutatnak, míg az átáramlá­si denzitás értékek hosszú távú variabilitása nagy, és nem mutatnak időfüggő csökkenést. A: a felső retinafél idegrost­réteg-vastagság értékeinek időfüggő alakulása E3: az alsó retinafél idegrostréteg-vastagság értékeinek idő­függő alakulása. C: a felső retinafél kapilláris átáramlási denzitás értékeinek időfüggő alakulása. D: az alsó retinafél kapilláris átáramlási denzitás értékeinek időfüggő alakulása heteden a glaukómás progresszió vizsgálatában. Eredményeink sze­rint azonban még a kapilláris át­áramlási denzitás kizárólagos hasz­nálata sem vezet a jelentős hosszú távú variabilitás megszűnéséhez (2. ábra). A PERIPAPILLÁRIS KAPILLÁRIS ÁTÁRAM­LÁSI DENZITÁS HOSZ­­SZÚ TÁVÚ VARIABILI­TÁSÁNAK OKAI A fenti eredmény nyilvánvalóvá tette, hogy az átáramlási denzitás hosszú távú variabilitásának mé­réstechnikai és biológiai okai van­nak, amelyeket a hatékony klinikai alkalmazás érdekében fel kell tárni, meg kell érteni, és (ha lehetséges) semlegesíteni kell a követéses vizs­gálatokhoz. A nagyobb retinális erek hatását a korszerű szoftverek­kel már neutralizálni lehet, ezért ez a hatás a későbbi longitudinális vizsgálatokban nem játszik majd szerepet. Az intraocularis nyomás átáramlá­si denzitásra gyakorolt hatását egy korábbi vizsgálatunk tette világos­sá (18). Korai stádiumú nyitott zugú glaukómás és ocularis hiper­­tenzív szemek peripapilláris át­áramlási denzitását mértük keze­letlen állapotban, magas szemnyo­más mellett, majd néhány hét múl­va, legalább 50% szemnyomás­­csökkentés és 18 Hgmm-t meg nem haladó intraocularis nyomás mellett. A kezeletlen állapothoz ké­pest jelentős átáramlási denzitás­­növekedést találtunk minden sze­men. Más vizsgálatok a műtéti szemnyomáscsökkentés hatását vizsgálva megerősítették eredmé­nyeinket (19-21). Mindez egyértel­műen mutatja, hogy a vizitek kö­zötti szemnyomás-ingadozásnak jelentős szerepe lehet a peripapil­láris átáramlási denzitás hosszú távú variabilitásában. Mivel az OCT/OCTA-mérés a szemből a detektorba visszaérkező fény mennyiségén is alapul, min­den olyan hatás, ami csökkenti a detektorba visszajutó fény meny­­nyiségét, a mért érték csökkenését eredményezi. A leggyakoribb ilyen hatás a katarakta kifejlődése és progressziója, amivel a glaukómás betegek hosszú távú OCTA köve­tése során feltétlenül számolni kell. Fontos szem előtt tartani, hogy a katarakta hatása az egyes OCT/OCTA-vizsgálatokra eltérő lehet a vizsgált terület elhelyezke­dése és a képfelvételhez szükséges idő hossza szerint. A rövid képfel­vételt (pl. idegrostréteg-vastagság mérés) a mérési zajok egy része ke­vésbé befolyásolja, mint a hosszú szkennelési idejű képfelvételt (pl. peripapilláris átáramlási denzitás mérése). Gyakorlati tapasztala­tunk azt mutatja, hogy a centrális lencsehomályok kialakulása és fo­kozódása a mért idegrostréteg-vas­tagság és macularis belső retina­vastagság látszólagos csökkenését eredményezi egészséges szemek hosszú távú követése során is. A centrális lencsehomály hatásának vizsgálatát olyan szemeken végez­tük, amelyek nukleáris opacitása és kortikális homályai a Lens Opacity Classification III (LŐCS III) beosztás szerint enyhék vol­tak, ám hátsó kérgi centrális sub­capsularis lencsehomálya jelentős volt (22). A szemeket a rutin glau­kómás vizsgálati gyakorlatnak megfelelően először pupillatágítás 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom