Szemészet, 2019 (156. évfolyam, 1-4. szám)
2019-03-01 / 1. szám
ÜCT angiography of the peripapillary perfusion 2. ábra: Az azonos képfelvételekből nyert peripapillánis retinális idegrostréteg-vastagság és peripapilláris kapilláris átáramlási denzitás értékek alakulása a követés során A függőleges tengely mutatja a mért értéket [idegrosrétegvastagság: (jm, átáramlási denzitás: °/o], a vízszintes tengely mutatja a beteg aktuális életkorát [azaz az idő múlását] években. Látható, hogy az idegrostréteg-vastagság értékei szignifikáns időfüggő csökkenést mutatnak, míg az átáramlási denzitás értékek hosszú távú variabilitása nagy, és nem mutatnak időfüggő csökkenést. A: a felső retinafél idegrostréteg-vastagság értékeinek időfüggő alakulása E3: az alsó retinafél idegrostréteg-vastagság értékeinek időfüggő alakulása. C: a felső retinafél kapilláris átáramlási denzitás értékeinek időfüggő alakulása. D: az alsó retinafél kapilláris átáramlási denzitás értékeinek időfüggő alakulása heteden a glaukómás progresszió vizsgálatában. Eredményeink szerint azonban még a kapilláris átáramlási denzitás kizárólagos használata sem vezet a jelentős hosszú távú variabilitás megszűnéséhez (2. ábra). A PERIPAPILLÁRIS KAPILLÁRIS ÁTÁRAMLÁSI DENZITÁS HOSZSZÚ TÁVÚ VARIABILITÁSÁNAK OKAI A fenti eredmény nyilvánvalóvá tette, hogy az átáramlási denzitás hosszú távú variabilitásának méréstechnikai és biológiai okai vannak, amelyeket a hatékony klinikai alkalmazás érdekében fel kell tárni, meg kell érteni, és (ha lehetséges) semlegesíteni kell a követéses vizsgálatokhoz. A nagyobb retinális erek hatását a korszerű szoftverekkel már neutralizálni lehet, ezért ez a hatás a későbbi longitudinális vizsgálatokban nem játszik majd szerepet. Az intraocularis nyomás átáramlási denzitásra gyakorolt hatását egy korábbi vizsgálatunk tette világossá (18). Korai stádiumú nyitott zugú glaukómás és ocularis hipertenzív szemek peripapilláris átáramlási denzitását mértük kezeletlen állapotban, magas szemnyomás mellett, majd néhány hét múlva, legalább 50% szemnyomáscsökkentés és 18 Hgmm-t meg nem haladó intraocularis nyomás mellett. A kezeletlen állapothoz képest jelentős átáramlási denzitásnövekedést találtunk minden szemen. Más vizsgálatok a műtéti szemnyomáscsökkentés hatását vizsgálva megerősítették eredményeinket (19-21). Mindez egyértelműen mutatja, hogy a vizitek közötti szemnyomás-ingadozásnak jelentős szerepe lehet a peripapilláris átáramlási denzitás hosszú távú variabilitásában. Mivel az OCT/OCTA-mérés a szemből a detektorba visszaérkező fény mennyiségén is alapul, minden olyan hatás, ami csökkenti a detektorba visszajutó fény menynyiségét, a mért érték csökkenését eredményezi. A leggyakoribb ilyen hatás a katarakta kifejlődése és progressziója, amivel a glaukómás betegek hosszú távú OCTA követése során feltétlenül számolni kell. Fontos szem előtt tartani, hogy a katarakta hatása az egyes OCT/OCTA-vizsgálatokra eltérő lehet a vizsgált terület elhelyezkedése és a képfelvételhez szükséges idő hossza szerint. A rövid képfelvételt (pl. idegrostréteg-vastagság mérés) a mérési zajok egy része kevésbé befolyásolja, mint a hosszú szkennelési idejű képfelvételt (pl. peripapilláris átáramlási denzitás mérése). Gyakorlati tapasztalatunk azt mutatja, hogy a centrális lencsehomályok kialakulása és fokozódása a mért idegrostréteg-vastagság és macularis belső retinavastagság látszólagos csökkenését eredményezi egészséges szemek hosszú távú követése során is. A centrális lencsehomály hatásának vizsgálatát olyan szemeken végeztük, amelyek nukleáris opacitása és kortikális homályai a Lens Opacity Classification III (LŐCS III) beosztás szerint enyhék voltak, ám hátsó kérgi centrális subcapsularis lencsehomálya jelentős volt (22). A szemeket a rutin glaukómás vizsgálati gyakorlatnak megfelelően először pupillatágítás 17
