Szemészet, 2018 (155. évfolyam, 1-4. szám)

2018-03-01 / 1. szám

Ectodermal dysplasia syndrome in childhood 3. táblázat: Ektodermális diszplázia szindrómá­ban előforduló szemészeti eltérések (1 , A, 5, 7, 13, 17, 24] Abnormális könnyfilm, száraz szem (Meibom-mirigy hiánya vagy csökkent ter­melés, kehelysejtek hiánya, könnymirigy-rendellenesség] Kűnnyút-atrézia Szemhéj-rendellenességek: telecanthus, blepharophimosis, blepharitis, entropium, ectropium, szemhéjzárási rendellenességek, trichiasis, ankyloblepharon Keratophatiák: keratitis, ulcus, neovaszkularizáció, opacitás, hegesedés, cornea-perforáció, keratoconus Lencsehomály (corticalis, nuclearis) Retina pigmentációzavar egy_egy EDS-es beteg bemutatásá­val, csupán néhány közlemény fó­kuszál a kórképben előforduló leg­súlyosabb következményre, a cor­­nea-érintettségre. Ez pedig akár már kora gyermekkorban kialakulhat. Kéklikéi és munkatársai 24 fős tanul­mányában (betegek átlagéletkora 15.8 év) 11,1%-ban, míg Kaercher és munkatársai 19,4%-ban talált EDS- betegeinél (betegek átlagéletkora 21.9 év) cornea-opacitást (11, 14). A betegekre általában jellemző a korai életkorban kezdődő fotofó­­bia. Gyakoriak a visszatérő szem­felszíni gyulladások, mint saját be­tegeink esetén is. A szaruhártya érintettsége különböző súlyosságú lehet: előfordulhat keratitis, vissza­térő, nehezen gyógyuló fekély cor­­nealis hegesedés, pannusképződés, neovaszkularizácó, teljes szaruhár­­tya-opacitás vagy cornea-perforá­ció. Az EDS-hez társuló keratopa­­thiák etiológiája multifaktoriális (2, 10, 12, 18, 19, 28, 29). Az 1970- es években az EDS-sel járó szaru­­hártya-érintettséget leginkább a gyakran társuló könnyút-elvezető rendszer atréziája miatt létrejövő szekunder elváltozásnak tartották (12, 28). Weigmann és Walker olyan EDS-betegek szaruhártya-elválto­zásait mutatta be, akiknél egyide­jűleg könnycsatorna-elzáródás is jelen volt, és a könnyűt sebészi úton való rendezését követően a corneastátusz javulása volt megfi­gyelhető (28). Mondino a Meibom­­mirigyek hiányát és a kehelysejtek számának csökkenését hangsú­lyozta elsődleges kóroki tényező­ként egy 27 éves, kétoldali cornea­­hegesedéssel, opacitással, neovasz­­kularizációval járó EDS-beteg szö­vettani vizsgálata során. Feltéte­lezte - később másokhoz hasonló­an - hogy a cornea megbetegedésé­ben nagy szerepet játszik a szind­rómához társuló könnyfilm-abnor­­malitás (2, 18, 9, 23). 1997-ben Tijmes súlyos cornea­­neovaszkularizációval járó EDS-be­­tegeknél limbális biopsziát végzett, és az őssejtek hiányát igazolta impressziós citológiával (25). Di Iorio 23 EEC-szindrómás beteget felölelő tanulmányában a pácien­sek 61%-ánál diagnosztizált lim­bális őssejt-deficienciát, a betegek 91%-ánál könnyút-elvezetési de­fektust, és mindegyik betegnél ta­lált Meibom-mmgy anomáliát (8). EEC-szindrómában leírták a p63- gén DNS-kötő doménjében létrejö­vő mutációt, amelynek feltételez­hetően az epidermális őssejtek dif­ferenciálódásán kívül a limbális ős­sejt-elégtelenség kialakulásában is szerepe van (10). A limbális őssejt­­deficiencia következtében károso­dik a cornea reepithelizációja, amely szárazszem-szindróma ese­tén a krónikus gyulladások követ­keztében, rekurráló hámhiánnyal, ulcussal szövődhet, conjunctivali­­záció, cornea-elvékonyodás majd perforáció alakulhat ki (1). Mindezek alapján rendkívül fontos lenne az ektodermális diszplázia szindróma minél korábbi életkor­ban történő diagnózisa, amely leg­többször a jellegzetes faciális je­gyek, bőrgyógyászati, fogászati és okuláris eltérések együttes előfor­dulásán alapszik. A szemorvosnak a visszatérő szemfelszíni gyulladá­sok esetén a szemhéj széleket (Mei­­bom-miú'gyek) gondosan meg kell vizsgálni. Kiemelendő, hogy EDS- ben fontos a szemfelszíni integri­tás megőrzése, gondoskodni kell a megfelelő szemhéj zárásról, vala­mint csökkent könnytermelés ese­tén biztosítani a megfelelő mű­­könnypótlást, lehetőség szerint a legkevesebb tartósítószer-terhelés­sel. Gondolni kell arra, hogy ekto­dermális diszplázia szindrómás gyermekeknél nagy arányban szá­míthatunk limbális őssejt-defi­­ciencia miatt nehezen gyógyuló szaruhártya-folyamatokra, és a komplikációk száma az életkor előrehaladtával fokozódik. A szindrómához társuló extraoku­­láris manifesztációk miatt a gyer­mekek gondozása, komplex rehabi­­litációja mindenképpen gyermek­­gyógyászokkal és fogorvosokkal együttműködve kell történjen. Köszönetnyilvánítás A szerzők ezúton köszönik Széles Évá­nak a betegek fotódokumentációját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom