Szemészet, 2018 (155. évfolyam, 1-4. szám)
2018-03-01 / 1. szám
Centrális serosus chorionetinopathia A leginkább vizsgált és elismert kockázati tényezőként a kortikoszteroid túlsúlyt, illetve az ezt okozó állapotokat és iatrogén beavatkozásokat említik az irodalomban. Megnövekedett incidenciát írtak le terhességben, főként a harmadik trimeszterben (22), és Cushing-betegségben (23). Külső szteroidbevitelnél publikáltak eseteket orális, inhalációs, intranasalis, epidurális, intraarticularis és bőrgyógyászati alkalmazás esetén is, az orális és intravénás alkalmazást a betegség bizonyított önálló rizikófaktorának tekintik. Érdekes módon a szteroidok intraokuláris alkalmazásakor hasonló összefüggést eddig nem sikerült igazolni. Szisztémás alkalmazás esetén, a betegség elhúzódását, recidívák kialakulását és a bilaterális atipikus formák halmozódását figyelték meg, illetve a férfi dominancia csökkenését. Kialakulásában idioszinkráziás válaszreakció lehetősége merült fel, arra fogékony egyéneknél, mivel a hatás nem bizonyult dózisfüggőnek, minimális szteroidkoncentráció esetén is megfigyelték kialakulását egyes személyekben (24). A stresszhormonok szerepét támasztja alá, az először 1986-ban Yanuzzi által leírt megfigyelés, az úgynevezett A-típusú személyiség és a betegség összefüggéséről (25). Ezt későbbi pszichológiai tanulmányok is alátámasztották, ahol a betegeknél magasabb emocionális labilitást, agresszivitást, perfekcionizmust és nárcisztikus személyiségjegyeket találtak (26). A hasonló rizikófaktorok által kiváltott gastro-oesophagealis reflux, a peptikus fekély és a Helicobacter pylori fertőzés is felmerült, mint a betegség önálló kockázati tényezői, szerepüket azonban nem sikerült biztosan igazolni (27). Egyéb gyógyszerek közül az adrenerg receptor-antagonisták (pszeudoefedrin, oximetazolin-orrcseppek gyakori hatóanyagai, és MMDA, efedra-testépítő szerek alkotója) (28) a foszfdiészteráz-5-inhibitorok (29) , és a metasztatikus karcinómák kezelésében alkalmazott MEK-inhibitorok (30) esetében számoltak be CSCR-nek megfelelő klinikai kép kialakulásáról. Klinikai megjelenés A kórkép klasszikus formájának legfőbb ismertetőjegye a makuláris tájékon jelentkező subretinalis folyadékfelhalmozódás, amely a betegséggel társult jól ismert tünetekhez vezet: mint a hipermetropizálódás, homályos látás, relatív centrális scotoma, enyhe dyschromatopsia, micropsia, csökkent kontrasztérzékenység (31). A klaszszikus formánál időbeli lefolyás szerint akut és krónikus eseteket különböztetnek meg, nincs azonban konszenzus a két forma közötti átmenet pontos időtartamát illetően, egyes tanulmányok 4, míg mások 6 hónapot tekintenek a krónikus formába való átmenet idejének (32). 2015-ben Daruich és munkatársai újabb felosztást javasoltak, amely nemcsak az időbeli lefolyást, hanem a prognózis szempontjából fontos anatómiai elváltozásokat is figyelembe veszi. Beosztási javaslataikat az 1. táblázatban foglaltuk össze (4). Diagnosztika Cmultimodális képalkotás! A CSCR-es betegek diagnózisának és követésének alappillére jelenleg az optikai koherencia-tomográfia, ezen belül a spectral-domain (SD) és a swept-source (SS) OCT. Az előbbi főként a retinalis pigmentepithel (RPE) és a külső retinalis rétegek finom elváltozásainak feltérképezésére, az utóbbi pedig a chorioidea vizsgálatára alkalmas. Recidiváló, krónikus, vagy nem oldódó CSCR esetében további információkat nyerhetünk az RPE elváltozásairól, esetleges korábbi epizódok maradványtüneteiről, autofluoreszcencia segítségével. A fluoreszcein (FLAG) és az indocianinzöld angiográfia (ICG) jelentősége bár sokat csökkent az új generációs OCT-k megjelenése óta, a szivárgó pontok identifikálására (főként a lézeres terápiák tervezésénél) és a neovaszkuláris vagy polipoidális komponensek detektálására továbbra is hasznos módszerek (33). Az SD és SS OCT-vel ábrázolható jellegzetes elváltozásokat a 2. táblázatban foglaltuk össze. Differencialdiagnózis Papilláig érő folyadékgyülem esetén az OCT-kép wide-field leképezési algoritmusát és en-face leképezési módját választva a coloboma szélén intraretinalis cisztoid űrökkel, ábrázolódik az optic-pit. Chorioidealis haemangioma - amely gyakran érinti a paramakuláris régiót - is járhat subretinalis folyadékgyülem megjelenésével, amely látásromlást okoz. SS-OCT-vel a chorio-1 . táblázat: [Daruich et j CSCR alcsoportjainak jellemzői bI. féle ajánlás alapján] Klinikai forma Főbb jellemzők Akut CSCR 4 hónapon belül spontán felszívódást mutató subretinalis folyadékgyülem (másik szemen pachichorioidealis/pigmentepithelialis elváltozásokkal, vagy azok nélkül] Nem oldódó CSCR 4 hónapon túl perzisztáló subretinális folyadékgyülem Recidiváló CSCR Epizodikusán megjelenő subretinalis folyadékgyülemek amelyek időszakosan teljes felszívódást mutatnak Krónikus CSCR/ diffúz retinalis pigmentepitheliopathia Krónikus chorioretinopathia pigmentepithelialis és chorioidealis elváltozásokkal folyadékgyülemmel, vagy anélkül (ide sorolják az újonnan leírt pachychorioidealis pigment epitheliopathiat is] Inaktív CSCR Akut CSCR-en átesett betegek, akiknél jelenleg folyadékgyülem nem detektálható
