Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)

2016-06-01 / 2. szám

SZEMÉSZET 153. évfolyam, 2016; 2. szám 81-87.

Megalocornea

Mazsardff Csilla1, Korgmpai Károly1, Móois László2, Várhegyi Zsolt1, Pósán Gabriella1

1Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Szemészeti Osztály, Miskolc [Osztályvezető főorvos: Dr Németh Gábor] aDebreceni Egyetem, Klinikai Központ, Szemklinika, Debrecen [Igazgató:

Prof. Dr Berta András egyetemi tanár]

Célkitűzés: A megalocornea jellemzőinek összefoglalása, a differenciáldiagnosztikát segítő eltérések csoportosítása, a szemészeti társbetegségek áttekintése, kiemelten a preszenilis katarakta megoldási nehézségeire 2 beteg kapcsán. Beteg és módszer: Szakrendelésünkön egy 36 éves megalocorneas férfi jelentkezett 1993 januárjában bal oldali érett kataraktával. A Szt. Rókus Kórház Szemészeti Osztályán és a Debreceni Egyetem Szemészeti Klinikáján is csak extrakapszuláris katarakta extrakció (ECCE] elvégzését javasolták. A műtétet az utóbbi intézményben végezték el. 1993 augusztusában, féloldali aphakiája miatt, kontaktlencse-illesztés céljából kereste fel osztályunkat. Az utánkövetés ideje 1 év volt. A másik megalocorneás férfi az előző beteg rokona volt. Ő 1999-ben, 44 éves korában jelentkezett először jobb oldali, majd 2Q04-ben bal oldali érett szürkehályoggal. Osztályunkon ECCE + hátsó csarnoklencse (PCL) implantációt végeztünk. Mindkét alkalommal átlagos méretű műlencse került beültetésre. A beteget 16 évig követtük.

Eredmények: Első betegünk optikai rehabilitációját nem sikerült megoldani. Unokatestvérénél a hagyományos méretű PCL implantációja hosszú időre biztosította a szükséges látást a műlencse optikájának decentrálódása ellenére. Vitrectomiára, a PCL luxációja miatt, csak kontúziós sérülése után volt szükség. A másik szemén a PCL decentrálódása és szubluxációja miatt az implantálás után 11 évvel került sor az eredeti műlencse bevarrására.

Következtetés: A katarakta műtéti megoldását megalocornea esetén nehezíti a megváltozott anatómiai helyzet, a normálistól eltérő szöveti tulajdonságok és gyakrabban jelentkezik intra- és/vagy posztoperatív szövődmény is. A műlencse típusát, méretét, a műtéti technikát és a műtét időpontját gondosan kell megválasztani!

Megalocornea

Objective: To summarise the features of megalocornea, to group deviations that help differential diagnosis and to overview related ophthalmic disorders focusing on the difficulties of treating praesenile cataract presenting two cases. Patient and method: A 36-yeanold male patient with mature cataract in his left eye presented to our outpatient unit in January 1993. Only cataract extraction (ECCE) was recommended at the Ophthalmology Unit of Szent Rókus Hospital and then at the Ophthalmology Clinic in Debrecen, where the surgery was performed. In August 1993 he came to our unit for contact lens fitting to treat unilateral aphakia. The follow-up period was 1 year

The other patient was the previous patients relative. He presented to our unit in 1999, when he was 44, with a mature cataract in his right eye and later in 2004 in his left eye. We performed ECCE+ PCL implantation. In both cases averagesized lenses were implanted. This patients follow-up period was 16 years.

Results: The ophthalmic rehabilitation of our first patient was unsuccessful. In his cousin’s case standard size PLC implantation enabled the necessary vision for a long period despite the decentralization of the intraocular lens. Vitrectomy, due to luxation of the PCL, became necessary following blunt injury. On his other eye the original lens was inserted 11 years after the implantation due to the decentralization and subluxation of the PCL.

Conclusion: In case of megalocornea, the surgical solution of cataract is more difficult due to the altered anatomical position and the abnormal tissue properties, furthermore, the intra- and/or postoperative complications are more common as well. The type and size of the intraocular lens and the type and time of surgery must be selected with caution.

A megalocornea (MC) nem progrediáló, kétoldali, általában szimmetrikus fejlődési rendellenesség, amelyben a cornea tiszta, a szem elülső szegmentje megnagyobbodott, de az intraocularis nyomás normális. MC-ről beszélünk, ha a cornea vízszintes átmérője születéskor 12 mm feletti, illetve felnőtteknél 13 mm feletti (16). Több típusa ismert. Egyszerű MC-nél csak a szaruhártya megnagyobbodott, a szem egyéb szövetei nem érintettek és szisztémás betegségek sem társulnak hozzá. Megalophthalmus anterior (MA) esetén a corneán kívül az elülső szegment is megnagyobbodott (a lencse, a zonulák, a corpus ciliare), ehhez csarnokzugi anomáliák, iridodonesis, irisatrófia és katarakta is társul. Az elnevezés 1931 óta ismert és Vailtól származik (5). Az MA klasszikusan nemhez kő-