Szemészet, 2016 (153. évfolyam, 1-4. szám)
2016-09-01 / 3. szám
Kutatási források és módszerek Jelen elemzésben összehasonlították a szteroid és az NSA1D szemcseppek gyulladáscsökkentő és PMCE preventív hatékonyságát időskori szürkehályogban szenvedő betegek komplikációmentes phacoemulsificatióval végzett hátsó csarnoki intraocularis lencseimplantációját követően. A metaanalízisbe kizárólag randomizált kontrollált vizsgálatok kerültek beválasztásra. A (üvegtestben a gyulladás hatására megjelenő) sejtek és felvillanások számát, amelyek a gyulladás markerei, lézer fényszórás-fotometriával, vagy réslámpa-vizsgálattal határozták meg. A PMCE-t a beválasztott vizsgálatokban definiált módon (fluoreszcein-angiogram, optikai koherencia tomográfia [OCT]) és a műtétet követő utolsó kontrollvizsgálatkor mért legjobb korrigált látásélesség segítségével határozták meg. A gyulladást 2-8 nappal a műtétet követően vizsgálták, a PMCE-meghatározás a bevont vizsgálatok által meghatározott időpontok alapján történt. A szisztematikus irodalomkutatás 2013 áprilisában zajlott az EMBASE, Medline, Cochrane és CINAHL-adatbázisokban. A keresés az 1996 után publikált cikkekre korlátozódott. Az irodalomkutatás során 15 randomizált kontrollált vizsgálat felelt meg a beválasztási kritériumoknak, amelynek mindegyikéből kizárásra kerültek az egyéb szemészeti kórképek, (glaukóma, uveitis, korábbi műtét, vagy trauma) amelyek befolyásolhatják a műtét kimenetelét. 7 vizsgálat összehasonlította a profilaktikus szteroid és NSAID pseudophakiás cisztoid maculaödéma előfordulására gyakorolt hatásait. A beválasztott tanulmányok különböző szteroidos szemcseppeket vetettek össze, különböző nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel. A szteroidok és NSAID-k gyulladáscsökkentő hatását az intraocularis gyulladás tünetei alapján vizsgálták, sejtek és felvillanások segítségével. Néhány vizsgálatban lézer fényszórás-fotometriát alkalmaztak, míg másokban réslámpás vizsgálat a gyulladásos jelek azonosítására. A réslámpás meghatározás során nem egységes osztályozási rendszert alkalmaztak, így ez lehetetlenné tette a metaanalízisbe való bevonásukat, ezért csak a lézer fényszórás-fotometriát alkalmazó vizsgálatokat választották be. Gyulladás Jelen analízisben a helyileg alkalmazott NSAID-terápia hatékonyabbnak bizonyult a szteroid szemcseppeknél a posztoperatív gyulladás csökkentésében, amelyet a felvillanások számával határoztak meg lézer fényszórás-fotometria segítségével, egy héttel a beavatkozás után. Míg a közepes és nagypotenciálú szteroidok (betamethason, dexamethason, loteprednol, prednisolon) gyulladáscsökkentő hatása szignifikáns különbséget nem mutatott az NSAID-khez képest, az alacsony potenciálú szteroidok (fluorometholon) szignifikánsan kisebb hatékonysággal mérsékelték a gyulladást. Pseudophakiás cisztoid MACULAÖDÉMA Hét randomizált klinikai vizsgálat adatai alapján hasonlították össze a PMCE prevalenciáját helyi szteroid és NSAID-kezelés alkalmazása után. A metaanalízisből kizárták azokat a betegeket, akiknek a kortörténetében uveitis, diabetes mellitus, vagy diabéteszes retinopathia szerepelt. Négy vizsgálatban a PCME jelenlétét fluoreszcein-angiográfiával határozták meg 5 héttel a kataraktaműtétet követően, a másik 2 tanulmányban 1 hónappal a beavatkozás után OCT segítségével állapították meg. Néhány beteg nagypotenciálú szteroidokat kapott, míg mások alacsony potenciálú készítményeket. A szteroid karon a betegek 25,3%-ánál fordult elő PMCE egy hónap után, az NSAID-karon csupán 3,8% volt a prevalencia (RR: 5,35; 95% Cl: 2,94—9,76). A nagy- és alacsony potenciálú szteroidok hasonlóan kevésbé voltak hatékonyak, mint az NSAID-k, és a nagypotenciálú szteroidok egyetlen indikációban sem bizonyultak hatékonyabbnak az alacsony potenciálú készítményeknél (p=0,74). Látásélesség a katarakta- MŰTÉTET KÖVETŐEN Négy tanulmányban tűntették fel a látásélességet a leghosszabb követési idők esetén, 6-8 héttel a műtétet követően. A legjobb korrigált látásélesség átlagosan a feloldási határ 0,02 logaritmusán volt, jobbnak mutatkozott az NSAID-karon, mint a szteroid karon, azonban a különbség nem volt szignifikáns (p=0,19). Kockázat, mellékhatások Mind a helyileg alkalmazott szteroidok, mind az NSAID-k okozhatnak nem kívánt hatásokat. A beválasztott vizsgálatok közül 12-ben számoltak be a mellékhatásokról, amelyek a keserű ízérzéstől a hypopyonnal járó uveitisig széles skálán mozogtak, azonban a mellékhatások legnagyobb részét további részletek nélkül „szövődmény”-ként említették. így a mellékhatások prevalenciája 5,5% volt a szteroid karon, 6,6% az NSAID-karon, amely nem szignifikáns eltérés. Az NSAID-k összefüggésbe hozhatók a szaruhártyafekélyekkel és bár minden beteg átesett posztoperatív elülső szegmens réslámpa-vizsgálaton, egyetlen tanulmány sem említett szaruhártyafekélyt; így nem volt lehetséges specifikusan NSAID-k mellékhatásaival kapcsolatos metaanalízist készíteni. A szteroidok összefüggésbe hozhatók a megemelkedett intraocularis nyomással (IOP), a bevont vizsgálatok során szignifikánsan magasabb IOP-értékeket mértek a kezelés befejezésekor, mint az NSAID-csoportban, a különbség átlagértéke 0,50 Hgmm volt (95% Cl: 0,05-0,96). A kezelési idők 28 nap és 2 hónap között változtak. Az IOP-emelkedés nagyobb mértékű volt a nagypotenciálú szteroidkezelésben részesülők között az alacsony potenciálú szteroidot kapókéhoz képest, de a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns (p=0,42). Következtetések Jelen vizsgálatban szisztematikus elemzést és metaanalízist végeztek a kataraktaműtétet követő topikus NSAID és szteroidkezelés gyulladáscsökkentő és PMCE- ellenes hatásának összehasonlítására. Az eredményekből kiderült, hogy a helyi NSAID-terápia hatékonyabb a nagypotenciálú topikus szteroidoknál is. A gyulladással kapcsolatos eredmények 931 beteg adatai alapján, míg a PMCE-vel összefüggésbe hozható adatok 521 beteg adatai
