Szemészet, 2015 (152. évfolyam, 1-4. szám)
2015-03-01 / 1. szám
Maculalyuk miatt vitrectomizált betegek retinalis idegrostrétegének vizsgálata az átlagos RNPL-vastagság nem változott statisztikai szempontból szignifikánsan a műtétet követően. Vizsgáltuk külön a négy fő kvadránsban is az RNFL-vastagság alakulását. A felső kvadráns esetében a műtét utáni első és harmadik hónapban nem tapasztaltunk szignifikáns változást, a hatodik hónapban mért értékek statisztikai szempontból szignifikáns csökkenést mutattak (p=0,035). Az alsó kvadránst vizsgálva egyik kontroll alkalmával sem tapasztaltunk az RNFL értékekben szignifikáns változást. A nasalis kvadráns esetében az egy hónapos kontroll alkalmával az értékek szignifikáns növekedést mutattak (71,2 mikronról 77,4 mikronra változott az átlagérték, p=0,032*). A három és hathónapos kontroll alkalmával a műtét előtti értékekhez képest szignifikáns változást nem tapasztaltunk. A temporális RNFL-vastagság esetében szintén nem tapasztaltunk statisztikailag szignifikáns változást a műtét után egy, illetve három hónappal, a hat hónapos kontroll során mért értékek gyenge szignifikáns csökkenést mutattak (a műtét előtt mért átlagos temporális RNFL-vastagság 71,90 mikronról 64,56 mikronra változott a hatodik hónapra, p = 0,046). A kétféle segédanyagot Mann- Whitney-teszt alkalmazásával vetettük össze. A két anyag között nem találtunk szignifikáns különbséget sem a különböző kvadránsokban, sem az átlagos RNFL-vastagság tekintetében egyik kontroll alkalmával sem. Az eredményeket az 1. táblázatban foglaltuk össze, illetve grafikon formájában az 1. ábrán tüntettük fel. Egyik betegünk OCT- vizsgálatának eredményei a 2. ábrán láthatók. Megbeszélés Többen vizsgálták már a vitrectomia során alkalmazott különböző vitális festékek potenciális toxikus hatását, de az eredmények ellentmondásosak. Yamashita és munkatársai (25) maculalyuk miatt vitrectomizált betegeknél vizsgálták a retinalis idegrostréteg-vastagságot ICG alkalmazása mellett. A betegeket különböző csoportokba osztották annak megfelelően, találtak-e látótér defektust műtétet követően, illetve használtak-e ICG-festéket műtét során. Úgy tapasztalták, hogy az RNFL- vastagság kevesebb volt azoknál a betegeknél, akiknél látótérdefektust észleltek a műtét után és alkalmazták a festéket műtét során, úgy feltételezték, ez az RNFL-károsodás az ICG-festék hatásának tudható be. Szignifikáns változást elsősorban a felső, nasalis és alsó kvadráns tekintetében tapasztaltak, a temporális 1 . táblázat: Az RNFL-vastagság változása a hat hónapos követés alatt ICG és TCA alkalmazását követően. Statisztikai eredmények CWilcoxon-teszt, Mann-Whitney-teszt) ICG (átlag± szórás pm-ben) TCA {átlag± szórás pm-ben) Mann-Whitneyteszt (p-érték) Wilcoxon-teszt (ICG) (p-érték) Wilcoxon-teszt (TCA) (p-érték) Superior preop. 116,6+21,52 111,1+23,67 0,528 NA NA 1 hó 120+19,57 107+20,25 0,315 0,285 1,000 3 hó 107,67+16,42 110,5+23,10 0,853 0,314 0,505 6 hó 104,75+22,97 116+16,94 0,515 0,035' 0,289 Inferior preop. 126,4+13,50 138,1+28,51 0,156 NA NA 1 hó 128,9+14,79 128,89+19,15 0,968 1,000 0,401 3 hó 121,56+17,94 122,5+19,95 0,842 0,767 0,241 6 hó 120,37+17,35 128,625+20,30 0,408 0,263 0,093 Nasalis preop. 71,2+9,33 77,9+28,70 0,842 NA NA 1 hó 77,4+10,47 73,89+24,08 0,720 0,032' 0,636 3 hó 80,22+15,16 81,8+13,70 0,661 0,066 0,445 6 hó 78+16,53 90,125+15,90 0,270 0,141 0,327 Temporális preop. 71,9+13,96 72,8+15,62 0,733 NA NA 1 hó 76,6+12,47 76,56+17,91 0,870 0,359 0,086 3 hó 67,22+11,29 59,11+19,59 0,594 0,236 0,260 6 hó 64,56+14,82 63,55+16,37 0,824 0,013 0,314 Átlag preop. 96,53+8,79 99,44+20,25 0,940 NA NA 1 hó 100,92+11,86 96,97+14,57 0,657 0,285 0,327 3 hó 93,65+13,73 90,36+12,36 0,806 0,515 0,508 6 hó 92,8+11,62 92,92+9,65 0,965 0,374 0,594 ( 48 ;
